Gemini–8
Űrrepülés a NASA Gemini programjában / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Gemini–8, hivatalos megjelölése szerint Gemini VIII, az amerikai Gemini-program hatodik emberes küldetése volt. A NASA ezzel a repüléssel folytatta azon sorozatát, hogy az Apollo-programban kitűzött holdra szálláshoz szükséges műveletekről bebizonyítsa, hogy kivitelezhetők. A Gemini repülések során ekkorra már csak egyetlen kipróbálatlan művelet maradt hátra, két űrhajó összekapcsolása, azaz a dokkolás. Lényegében ez a repülés zárta a sort a kipróbálatlan műveletek között, ez után a repülés után már csak a tudás elmélyítése, a gyakorlás volt a célja a további repüléseknek.
Gemini–8 | |||||
Gemini-program | |||||
Személyzet | |||||
Repülésadatok | |||||
Ország | USA | ||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Hívójel | Gemini–8 | ||||
Személyzet |
| ||||
Tartalék személyzet |
| ||||
Hordozórakéta | Titan II | ||||
NSSDC ID | 1966-020A | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1966. március 16. 16:41:02.389 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC 19 | ||||
Keringések száma | 6,75 | ||||
Földet érés | |||||
ideje | 1966. március 17. 03:22:28 UTC | ||||
helye | 25°13,8' É, 136°0' K | ||||
Időtartam | 10 óra 41 perc 26 mp | ||||
Űrhajó tömege | 3789 kg | ||||
Megtett távolság | ~293.206 km | ||||
Pálya | |||||
Perigeum | (az első keringésen) 159,9 km | ||||
Apogeum | (az első keringésen) 271,9 km | ||||
Pályahajlás | |||||
Föld körül | 28,91° | ||||
Periódus | |||||
Föld körül | (az első keringésen) 88,83 perc | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gemini–8 témájú médiaállományokat. |
A repülés fő célja a dokkolás volt, ezért ismét visszatértek az Agena rakétához mint céltárgyhoz, amelyet alkalmassá tettek egy dokkolószerkezettel a Gemini űrhajó fogadására. A tervek között egy háromnapos út szerepelt, mivel az összekapcsolt Gemini–Agena űrszerelvénnyel manővereket terveztek végezni, és az Agena áramellátását is a Gemini üzemanyagcellái biztosították volna, amelyek így három napra elegendő ellátmánnyal rendelkeztek a biztonsági tartalékokat nem számítva. Az Agena elérését és a dokkolást is hamarabb tervezték, mint az első sikeres randevúnál, ezúttal már 2 keringés alatt létre akarták hozni a találkozást. A dokkolás mint fő célkitűzés mellett másodlagos tervek is voltak, Dave Scott űrsétát kellett volna végezzen, majd az Agenával összekötve még egy fantomrandevút is terveztek a világűr egy kiválasztott pontjával.
A repülésre Deke Slayton a repülő személyzetekért felelős igazgató Neil Armstrong parancsnokot és Dave Scott pilótát jelölte ki. Dave Scott személyében ezen a repülésen debütált a NASA harmadik űrhajós válogatásán kiválasztott űrhajósok, az ún. Új Tizennégyek első képviselője, akiknek jelentős része később a holdutazásokon is szerephez jutott. Az űrhajósok összesen tíz kísérlet részesei lettek volna, köztük katonai kísérleteké is, és az első olyan űrsétát is tervezték számukra, ahol nem csak a korábbi kinn tartózkodás, hanem érdemi munka, illetve az arra irányuló kísérletek voltak megcélozva.
A startra 1966. március 16-án 11:41:02-kor (16:41:02 UTC) került sor. Előtte az Agena is sikeresen elstartolt és pályára állt, így nem volt akadálya, hogy egy rövid megközelítés után a két űrhajó megtalálja egymást odafenn. A gondosan kiválasztott pályákkal a Gemini lényegében automatikusan megközelítette az Agenát. Armstrong az utolsó 100 kilométeren (102 km-nél a radar jelezte az Agena befogását) irányította a Geminit, amely manőverek végén 46 méterre közelítették meg a célrakétát, ahol is megszüntették a relatív sebességkülönbséget, és egy ideig kötelékben repültek. Amikor az irányítás engedélyt adott a dokkolásra, Armstrong nagyon óvatosan, 8 centiméter/másodperces sebességgel megközelítette az Agenát, majd a két űrhajó szilárd kapcsolatban egyesült.
Szinte azonnal a világ első sikeres űrdokkolását követően vészhelyzet alakult ki. Az űrhajósok észrevették, hogy az űrhajójuk forogni kezdett a hossztengelye körül. Az irányítás korábbi figyelmeztetése alapján a legénység azt feltételezte, hogy az Agena romolhatott el, és ezért a figyelmeztetés alapján jártak el: azonnal leváltak az Agenáról. Ekkor azonban a probléma eszkalálódott, a pörgés elviselhetetlen mértékre gyorsult, elérte a másodpercenkénti egy fordulatot. Kiderült, hogy mégsem az Agena a hibás, hanem maga a Gemini űrhajó. A két űrhajós életveszélybe került (a pörgés miatt szédülés és látászavarok jelentkeztek náluk, és a folyamat végén akár meg is halhattak volna), ám végül Armstrong rendkívüli lélekjelenléttel, az elsődleges kormányrendszer lekapcsolásával és egy másik, csak a légköri visszatérésre tartogatott kormányrendszer aktiválásával elhárította a vészhelyzetet. A két kormányrendszer közötti váltás azonban azt jelentette, hogy a repülést muszáj megszakítani, és a lehető leggyorsabban le kell szállnia az űrhajónak. A hatodik keringésben végül az eredetileg tervezett Atlanti-óceán helyett a Csendes-óceánon hajtott végre kényszerleszállást az űrhajó Japán közelében, ahol az addigra odarendelt mentőalakulatok rövid idő után kiemelték az űrhajót és utasait.