Izland történelme
From Wikipedia, the free encyclopedia
Izland írott történelme a vikingek 9. századi betelepülésével kezdődik, korábban a sziget, néhány ír remetétől eltekintve lakatlan volt. A Norvégia egyesítése elől menekülő vikingek 874-ben telepedtek meg Izlandon és hamar benépesítették a szigetet. 930-ban a nemzetségfők megalapították a világ első parlamentjét, az althingot. Izland 1000-ben felvette a kereszténységet. A független állam a fokozódó belháborúk miatt a 13. században a norvég király hűbéresévé vált, majd a kalmari unió megalakulásával a három skandináv állam közös királya kormányozta. A dán kereskedelmi monopólium és a természeti katasztrófák visszavetették az ország fejlődését. A dán-norvég perszonálunió felbomlása után Izland dán birtok maradt, de a 19. században megindultak a függetlenségi mozgalmak. 1874-ben megszületett az alkotmánya, 1918-ban pedig önálló királyságnak ismerték el, amely Dániával perszonálunióban van. Az unió azután bomlott fel, hogy a második világháborúban a németek megszállták Dániát és lejárt a törvényben előírt 25 éves időszak. A független Izlandi Köztársaság 1944. június 17-én alakult meg. A gazdaságilag gyorsan növekvő ország az 1950-70-es években többször is konfliktusba, az úgynevezett tőkehal-háborúkba keveredett az Egyesült Királysággal a halászati jogok miatt. 2008-ban a gazdasági világválság hatására az ország bankrendszere összeomlott, de az új kormányzatnak sikerült stabilizálnia a gazdaságot.
Ebben a cikkben szerepelnek izlandi nevek. Ezek első tagja a személynév, a második pedig apai név, és nem családnév. Az izlandi nyelvben hivatalos megszólításként a személynév használatos. Ábécérendbe is eszerint rendezik azokat. |