Neobizánci építészet
építészeti stílus / From Wikipedia, the free encyclopedia
A neobizánci építészet[1] a bizánci építészeten alapuló stílus a historizmus korszakában. A 19. században és 20. század elején volt jellemző.
A stílus építészeti megújulási mozgalom volt, amelyet leggyakrabban vallási, részben pedig intézményi és nyilvános épületeknél alkalmaztak. Oroszországban és a Balkánon érte el legmagasabb fejlődését, mivel nemzeti státuszú volt, és az ortodox népek (pánszlávizmus eszméi) politikai, vallási és kulturális egységét szimbolizálta.[2] Az 1840-es években jelent meg Nyugat-Európában, és a 19. század utolsó negyedében tetőzött az Orosz Birodalomban, majd később Bulgáriában és Jugoszláviában jelentkezett.
A stílus jellemzői az árkádok, a boltozat, a kupolák, a stukkó, a dekoráció. A belső teret több színű márvány és színes mozaikok díszítik. Nyugat-Európa országaiban a stílus román-bizánci változata terjedt el, amelyben a bizánci formákat a román stílus elemeivel kombinálták.[2]