Sanghaji gettó
From Wikipedia, the free encyclopedia
A sanghaji gettó (kínaiul: 上海隔都, pinjin: Shànghǎi gédōu, népszerű magyaros: Sanghaj kotou, Wade–Giles: Shang-hai ko-tou), hivatalos nevén a hontalan menekültek zárt szektora (japánul: 無国籍難民限定地区, hagyományos kínai: 無國籍難民限定地區, egyszerűsített kínai: 无国籍难民限定地区, pinjin: Wú guójí nànmín xiàndìng dìqū, népszerű magyaros: vu kuocsi nanmin hszienting ticsü) egy négyzetmérföldes terület volt a Japán által megszállt Sanghaj Hungkou (Hongkou) kerületében, ahol mintegy 23 000, a németek által megszállt Európából elmenekült zsidót szállásoltak el a második világháború előtt és alatt.
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Sanghaji gettó | |
Ország | Kína |
Település | Sanghaj |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 31° 15′ 54″, k. h. 121° 30′ 18″31.265, 121.505 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sanghaji gettó témájú médiaállományokat. |
A város legszegényebb és legzsúfoltabb részében telepedtek le a menekültek, akik a helyi és amerikai zsidók adományaiból kaptak szállást, ételt és ruhát.[1] Bár a japán hatóságok egyre inkább növelték a korlátozásokat, a gettót nem vették körül fallal, a helyi kínai lakosság, amelynek életkörülményei gyakran hasonlóan rosszak voltak, nem hagyta el azt.[2][3]