Tito–Sztálin-szakítás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Tito–Sztálin-szakítás (vagy más néven jugoszláv–szovjet szakítás) a Josip Broz Tito vezette Jugoszlávia és a Sztálin vezette Szovjetunió politikai vezetése közötti konfliktus csúcspontja volt a második világháborút követő években. A konfliktus, bár mindkét fél ideológiai vitaként tüntette fel, legalább annyira volt a balkáni geopolitikai harc eredménye, amelyben Albánia, Bulgária és a görögországi kommunista felkelés játszott szerepet, amelyet Tito Jugoszláviája támogatott, a Szovjetunió pedig titokban ellenezte.
A második világháborút követő években Jugoszlávia olyan gazdasági, bel- és külpolitikai célokat követett, amelyek nem illeszkedtek a Szovjetunió és keleti blokkbeli szövetségeseinek érdekeihez. Jugoszlávia különösen abban reménykedett, hogy a szomszédos Albániát is csatlakoztathatja a Jugoszláv Föderációhoz. Ez bizonytalan légkört teremtett az albán politikai vezetésben, és fokozta a feszültségeket a Szovjetunióval, amely erőfeszítéseket tett az albán–jugoszláv integráció megakadályozására. A görögországi kommunista lázadóknak a Szovjetunió akarata ellenére történő jugoszláv támogatása tovább bonyolította a politikai helyzetet. Sztálin megpróbált nyomást gyakorolni Jugoszláviára és Bulgária közvetítésével mérsékelni annak politikáját. Amikor 1948-ban a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti konfliktus a felszínre került, annak érdekében, hogy elkerüljék a keleti blokkon belüli hatalmi harc nyilvánosságra jutását, ideológiai vitaként tüntették fel azt.
A szakadás vezette be a Jugoszláviai Kommunista Párton belül az informbürói tisztogatások időszakát. Ez a korábban a keleti blokktól függő jugoszláv gazdaság jelentős mértékű zavarával járt együtt. A konfliktus nemcsak egy közelgő szovjet inváziótól, hanem a magas rangú szovjet orientációjú katonai vezetők puccskísérletétől való félelmet is keltett, amelyet a szovjetek és szövetségeseik által szervezett határincidensek és betörések ezrei tápláltak. A Szovjetunió és a keleti blokk támogatásától megfosztott Jugoszlávia ezt követően gazdasági és katonai segítségért az Amerikai Egyesült Államokhoz fordult.