User:HaileSelassieLive/bio
From Wikipedia, the free encyclopedia
A biológia története az élővilág tanulmányozásának történetét követi végig az ókortól napjainkig. Bár a biológi, mint önálló tudományág csak a 19. században alakult ki, a biológiai tudományok a korábbi orvostudományi és természetrajzi hagyományokból alakultak ki, melyek egészen az ókori görög Galenusig és Arisztotelészig vezethetőek vissza. A reneszánsz korában és a korai újorban a biológiai gondolkodásmódot forradalmasította az újonnan felélénkülő érdeklődés az empirizmus iránt és számos új szervezet felfedezése. A mozgalom élén járt Vesalius és William Harvey, akik élettani kutatásaikban kísérleti módszereket alkalmazták és gondos megfigyeléseket tettek; valamint Carl Linnaeus és Buffon természettudósok, akik megkezdték az élő és fosszilis szervezetek tudományos osztályozását és az organizmusok fejlődésének és viselkedésének tanulmányozását. A mikroszkópia felfedezése a mikroorganizmusok korábban ismeretlen világa felé nyitott kaput és lefektette a sejtelmélet alapjait. A természeti teológia növekvő fontossága -- részben a mechanikai filozófiára válaszként --elősegítette a természetrajz fejlődését (bár segítette a teológiai érvelés berögzülését is.
A 18-19. század folyamán a biológiai tudományok (növény és állattan) egyre elismertebb tudományterületté váltak. Lavoisier és más természettudósok megindították azt a folyamatot, melynek során az élő és élettelen világ egyre közelebb került egymáshoz a közös fizikai és kémiai törvények miatt. Explorer-naturalists such as Alexander von Humboldt és más kutató természettudósok kutatni kezdték a szervezetek és környezetük közötti kölcsönhatásokat és azt, hogy ezek hogyan függenek a fölrajzi adottságoktól – ezzel lefektették a biogeográfia (természetföldrajz), ökológia és etológia tudományának alapjait. A természetkutatók már egyre kevésbé fogadták el az eszencializmust és fontosabbnak találták a kihalás és a fajok mutabilitását. A sejtelmélet új perspektívába helyezte az élet alapjait. Ezek a fejlődések, valamint az embriológiai és paleontológiai ismeretek bővülése vezetett el ahhoz, hogy Charles Darwin felállította az evolúció és a természetes kiválasztódás elméletét. A 19. század végére a spontán képződés eszméje elbukott és felváltotta a betegségek csíraelmélete, bár a biológiai öröklődés mikéntje egyelőre ismeretlen maradt.
A 20. század elején Gregor Mendel életművének ismertté válásával a genetika gyors fejlődésnek indult -- Thomas Hunt Morgannek és tanítványainak köszönhetően -- és az 1930-as évekre a populációgenetika és a természetes kiválasztódás kombinációjával kialakult az új-Darwinizmus eszméje. Egyre újabb tudományágak indultak fejlődésnek, különösen miután James D. Watson és Francis Crick megfejtették a DNS szerkezetét. A közpomti dogma (Central Dogma) felállítása és a genetikai kód feltörése után a biológiai tudomány kettévált a szervezeti szintű biológia – az a terület, amely teljes élő szervezetekkel és ezek csoportjaiaval foglalkozik – és a sejt- és molekuláris biológia területeire. A 20. század végére a genomika és proteomika előretörésével a két nagy terület újra közeledni kezdett egymáshoz, mivel a szervezet-biológusok molekuláris technikákat kezdtek használni; a molekuláris és sejtbiológusok pedig vizsgálni kezdték a gének és a környezet kölcsönhatásait valamint a szervezetek természeti populációinak genetikáját.