Öregtorony
védő- és lakótorony középkori várakban / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az öregtorony (franciául donjon)[1] a középkori várak jellegzetes épülete, tulajdonképpen a vár legbelső magva, amit úgy építettek, hogy még akkor is védhető legyen, amikor a vár többi részét már elfoglalta az ellenség. Néha lakótoronynak is nevezik, mivel gyakran a vár urának lakóhelyéül is szolgált, de nem azonos a középkorban számos európai nagyvárosban épült városi lakótornyokkal, amelyek egy-egy főúr családjának és kíséretének szolgáltak biztonságos lakóhelyül.
Ez a szócikk önállóan vagy várakon belül álló védelmi építményekről szól. Hasonló címmel lásd még: lakótorony. |