2. szimfónia (Beethoven)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A 2. szimfóniát Ludwig van Beethoven 1801 és 1802 között komponálta, és az ősbemutatója 1803. április 5-én volt a Theater an der Wienben.[1] A mű keletkezésének éve egy időbe esik a heiligenstadti végrendelet megírásával. Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség vár rá, és a társadalmon kívül fog élni, és ebben a vigasztalhatatlan lelkiállapotban írta meg ezt a szimfóniát, ami teljesen ellentmond a külső világnak, és egy igazán derűs, fiatalos tüzes erő jellemzi.[2]
Beethoven: 2. szimfónia | |
szimfónia | |
Beethoven 1803-ban | |
Zeneszerző | Ludwig van Beethoven |
Opusszám | op. 36. |
Keletkezés | 1801–1802 |
Ajánlás | Karl Lichnowsky |
Ősbemutató | 1803. április 5. |
Megjelenés | 1804 – Zenekari szólamok 1820 – Partitúra |
Hangnem | D-dúr |
Hangszerelés | szimfonikus zenekar |
Időtartam | kb. 30 perc |
Tételek | 1. tétel - Adagio molto — Allegro con brio 2. tétel - Larghetto |
A 2. szimfónia keletkezéséről jóval többet tudunk, mint az elsőről. Beethoven a következőket mondta a szimfónia kapcsán: „Rossz szokásom szerint e szimfóniámat sem a kabátom ujjából ráztam ki”.[3] Lassú és gondos munkával készült a szimfónia, aprólékos módon csiszolgatta minden témáját, míg azok tökéletesek nem lettek.[3] Három partitúrát írt, és Cipriani Potter szerint a harmadik egészen más volt, mint az első.[3] A szimfónia még a régi keretek között íródott, mintegy betetőzése a régi iránynak, az Eroica pedig kiindulópontja lesz az újnak.[4]