Arisztarkhosz-kráter
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Arisztarkhosz-kráter holdi becsapódási kráter, amely a Hold északnyugati részén, a Föld felé néző oldalon található. A kráter a Hold felszínén található alakzatok közül az egyik legfényesebb, albedója közel kétszerese a holdfelszín átlagos albedójának (0,12). A kráter olyan fényes, hogy szabad szemmel is megfigyelhető és erősebb távcsövekben rendkívül jól látható. A kráter akkor is látható, amikor újhold idején a felszínt csak a Földről visszaverődő fény világítja meg.
Ez a szócikk a holdi kráterről szól. Hasonló címmel lásd még: Arisztarkhosz (egyértelműsítő lap). |
Arisztarkhosz-kráter | |
Égitest | Hold |
Típus | becsapódási kráter |
Átmérő | 40 km |
Mélység | 3,7 km = 3700 m |
Kolongitúdó | 48 |
Névadó | Szamoszi Arisztarkhosz |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 23° 42′, ny. h. 47° 24′23.7, -47.4 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Arisztarkhosz-kráter témájú médiaállományokat. |
A kráter az Arisztarkhosz-fennsík délkeleti pereménél található, egy olyan területen, ahol számos vulkanikus képződmény figyelhető meg. A környéken számos átmeneti fényjelenséget (a Hold felszínének színváltozását) figyeltek meg, illetve ezen a részen jelentős radon gáz kibocsátást fedezett fel a Lunar Prospector szonda.
A kráter elnevezését eredetileg az olasz térképkészítő, Giovanni Riccioli választotta, aki a számoszi Arisztarkhosz-ról, az i. e. kb. 310 – 230 között élt görög matematikusról és csillagászról nevezte el. Riccioli 1651-ben kiadott művében, a Almagestum novum-ban a Hold felszínén távcsővel megfigyelhető, kör alakú képződményeket (kráterek) híres csillagászok és filozófusok után nevezte el. A kráter elnevezése széles körben elfogadott volt, de hivatalosan csak a Nemzetközi Csillagászati Unió 1935-ös közgyűlésén fogadták el.[1]