Az illemhely kultúrtörténete
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az illemhely (toalett, francia: toilette, angol: toilet) olyan természetes hely vagy épített alkalmatosság, ahol az ember ürítkezik, ennek jelentősége elsősorban higiéniailag fontos, de a közösség szemérmessége miatt is. Az illemhely része a történelemnek, az emberi higiénia, amely kritikus fejezete az emberi civilizáció történetének, jelentéktelen helyet kapott a történetírásban.[1] Ellentétben más testi funkciókkal, mint például a tánc, a dráma és a dalok, a székelésről/vizelésről nagyon szemérmesen nyilatkozott írásban az emberiség. Ennek eredményeképpen nagyon kevés történész dokumentálta elődeink székletürítéssel(wd) kapcsolatos szokásait. A tudományos és társadalmi körökben a székletürítéssel és az ürülék vizsgálatával kapcsolatos szakirodalom megvetett volt, akár a kiváltott undor vagy az erotikus érzések miatt is.[2]
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |