Baál
az ókori kánaáni kultúrkör vihar-, eső- és termékenységistene / From Wikipedia, the free encyclopedia
Baál (Ba`al, héber: בעל) az ókori kánaáni kultúrkör vihar-, eső- és termékenységistene, jelentése 'úr, uralkodó, férj'.[1] Az Amarna-levelekben valamint az ugariti irodalomban Addu/Haddu viharistennel azonos. Dagan isten valamint Él isten (a kánaáni panteon feje) fiaként is megjelenik nyugati sémi népeknél.[2] Neve valószínűleg az akkád baʾlişapûna nevű hegyből (Hazzi-hegy) ered, a későbbiekben is ezt a hegyormot Baál hegyeként tisztelték.
Baál | |
Szerepe | a termékenység, az időjárás, a háború istene, a tengerészek védnöke később: az istenek királya |
Szülei |
|
Házastárs | Astarté |
Szimbólum | bika, juh |
Régió | ókori Közel-Kelet, Egyiptom |
A Wikimédia Commons tartalmaz Baál témájú médiaállományokat. |
A kánaánita területeken (a mai Libanon, Izrael és Szíria) városonként, régiónként eltérő megnevezését használták.[3] Egyes kutatók szerint a Baál megnevezés pusztán Addu/Haddu főisten előneveként szolgált, amelynek használata azért terjedt el, mert az istenség valódi nevét csak papok mondhatták ki.
Baál kultikus állata a bika. A Héber Bibliában YHWH (Jahve) ellenfeleként jelenik meg.
A rasz samra-i (ugariti) szövegekből tudható,[4] hogy Baál a hatalmas viharisten, legyőzi a tengeristent, Jammot és a sárkányszörnyet, Lotant (a Bibliában Leviatánként jelenik meg(Jób 41,1)). Majd Móttal, az alvilág istenével való találkozás során meghal, de testvére és hitvese, Anat fel tudja éleszteni. A halott és újjáéledt isten mítosza összhangban van a természet termékenység és terméketlenség ciklusaival.[1]