Büszkeség és balítélet (regény)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice) című mű szerzője a XIX. századi angol írónő, Jane Austen.
Ez a szócikk a regényről szól. Hasonló címmel lásd még: Büszkeség és balítélet (egyértelműsítő lap). |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Büszkeség és balítélet | |
Büszkeség és balítélet | |
Szerző | Jane Austen |
Eredeti cím | Pride and Prejudice |
Ország | Egyesült Királyság |
Nyelv | angol |
Műfaj | regény |
Előző | Értelem és érzelem |
Következő | A mansfieldi kastély |
Kiadás | |
Kiadó | T. Egerton, Whitehall |
Kiadás dátuma | 1813. január 28. |
Fordító | Szenczi Miklós (1958), Loósz Vera (2006), Weisz Böbe (2013) |
Média típusa | könyv |
Külső hivatkozások | |
A könyv a MEK-ben | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Büszkeség és balítélet témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A mű Austen második regénye. A regény első verzióját 1796–97-ben írta meg, akkori címe Első benyomások (First Impressions) volt. A végleges mű Büszkeség és balítélet címmel jelent meg 1813-ban.
Magyarul először az Európa Könyvkiadó A világirodalom klasszikusai című sorozatában jelent meg a regény, Szenczi Miklós fordításában, 1958-ban, a mű megjelent továbbá Bánki Dezső (2006), Loósz Vera (2006), Hegedűs Emőke (2007), Weisz Böbe (2013) fordításában.
A Büszkeség és balítélet Jane Austen életművének legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.”