Casertai királyi palota
From Wikipedia, the free encyclopedia
A casertai királyi palota (olaszul Reggia di Caserta), a nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciája. A palotát Luigi Vanvitelli tervei alapján kezdték el építeni 1752. január 20-án VIII. Károly parancsára. A 18. század legnagyobb európai építkezése volt, amely 1780-ban fejeződött be, I. Ferdinánd uralkodása alatt. Miután 1860-ban Két Szicília Királysága egyesült az Olasz Királysággal, a palotát csak alkalmanként használták. 1919-ben III. Viktor Emánuel király az olasz népnek adományozta. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett. A restaurálási munkálatokkal 1958 körül készültek el. Ekkor nyílt meg a múzeum, mely magában foglalja a királyi lakosztályokat, az udvari színházat és a kerteket. Pompájával, méreteivel és a hozzátartozó kertekkel a versailles-i, madridi és szentpétervári paloták mellett az egyik legnagyobb és legimpozánsabb királyi palota Európában. 1996-ban a Vanvitelli-vízvezetékkel és a casertai San Leucióval közösen felvették az UNESCO világörökség listájára.
Casertai királyi palota, Vanvitelli-vízvezeték és San Leucio komplexum | |
Világörökség | |
A casertai királyi palota | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, II, III, IV |
Felvétel éve | 1996 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 04′, k. h. 14° 19′41.066666666667, 14.316666666667 |