Dögkeselyű (film)
magyar film / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Dögkeselyű András Ferenc 1981–1982 között forgatott, majd 1982-ben bemutatott, Munkácsi Miklós Kihívás című regénye alapján készült színes játékfilmje.
Dögkeselyű | |
1982-es magyar film | |
A film 2023-as vetítéseinek moziplakátja | |
Rendező | András Ferenc |
Alapmű | Munkácsi Miklós: Kihívás című regénye |
Műfaj | Bűnügyi film Akciófilm Film noir[1] Filmdráma |
Forgatókönyvíró | András Ferenc |
Főszerepben | Cserhalmi György |
Zene | Kovács György |
Operatőr | Ragályi Elemér |
Vágó | Morell Mihály |
Jelmeztervező | Csengey Emőke |
Díszlettervező | Statter Mária |
Gyártás | |
Gyártó | MAFILM Dialóg Filmstúdió |
Ország | Magyarország |
Nyelv | magyar |
Játékidő | 115 perc |
Képarány | 1,37:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | MOKÉP |
Bemutató | 1982. július 29. 2022. november 21. (felújított) (Premier)[2] 2023. február 23. (felújított) [3] 1983 februárja |
Korhatár | Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Dögkeselyű, melynek története a Cserhalmi György által játszott diplomás taxisofőr bosszúját mutatja be az őt kirabló idős nők ellen. Az egyik legelismertebb magyar bűnügyi film. A filmnek tulajdonított erények közül számos kifejezetten a szocializmus alatt készült magyar bűnügyi filmek kontextusában nevezhető érdemnek, bár ezek hozzájárulnak ahhoz is, hogy a Dögkeselyű általánosabb értelemben vett műfaji filmként is megállja a helyét.
András Ferenc alkotása olyan korban és (kultúrpolitikai) közegben készült, amelyben komolyan vehető, „igazi", hiteles bűnügyi filmek nem készül(het)tek.[4][5] Ennek az a kultúrpolitikai paradigma a magyarázata, mely szerint „a szocializmus világában nincs jelen a bűn: a bűnelkövető külföldről érkezik, az ellenséges kapitalista világ ügynöke vagy 1956-os magyar disszidens. Másrészt a szocializmus világában nincs jelen a magánnyomozó: a bűnüldözés feladatát szervezett és kollektív formában állami testület látja el.”[6] Ezzel szemben a Dögkeselyű alaphelyzete éppen az, hogy a rendőrség nem látja el a feladatát, s emiatt veszi fel főhőse az igazságosztó szerepét. Emellett a film történetében a bűn nem külföldről érkezik, hanem úgy van bemutatva, mint ami szerves része a társadalomnak.[7] „A nyolcvanas évek Budapestjén – így szól az állítás mozgóképnyelven – a kicsi- és nagy törvénysértés, a vagány stiklik, és halálos szélhámosságok most már egyszerűen őshonosak."[1] A filmben továbbá a hiteles környezetrajz dokumentáris elbeszélői hitelességgel párosul, mely „súlyt és mélységet ad neki."[8] Mindemellett a film legnagyobb erénye, hogy „feszült és izgalmas",[8] úgy van vágva és fényképezve, dialógusai olyan feszesek, mintha Hollywoodban készült volna.[1]
András Ferenc művét az 1983-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medvére jelölték, de végül csak közönségdíjat nyert, illetve a filmben nyújtott alakításáért Cserhalmi György elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját 1983-ban.