Elektromos gitár
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az elektromos gitár egy kordofon, azaz húros, pengetős hangszer. Ezen belül egy gitártípus, ahol a pengetett hang megszólaltatása egy elektromos eszköz (hangszedő) segítségével történik, szemben az akusztikus gitárokkal, ahol a hangot maga a gitár rezgőteste hozza létre.
Elektromos gitár | |
Más nyelveken | |
angol: electric guitar francia: guitare électrique német: elektrische Gitarre spanyol: guitarra eléctrica | |
Besorolás | |
Kordofon hangszerek, Pengetős hangszerek, Fogólapos hangszerek | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 513 |
Menzúra | 63 / 65 centiméter |
Feltaláló | George Beauchamp |
Feltalálás ideje | 1932 |
Hangolás | E - A - d - g - h - e' |
Rokon hangszerek | Akusztikus gitár, Basszusgitár, Hawaii gitár, Warr-gitár, Ukulele, Lant, Bendzsó, Mandolin |
Hangminta | |
Hangszerjátékos | Gitáros (szólógitáros, ritmusgitáros) |
Hangterjedelem | |
Standard hangolás esetén | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Elektromos gitár témájú médiaállományokat. |
Az elektromos gitár feltalálása, azaz már az 1950-es évek eleje óta szinte minden könnyűzenei együttes elengedhetetlen hangszere. Elterjedése nagyban hozzájárult a rockkultúra kialakulásához, így napjainkra az egyik legnépszerűbb hangszerré vált.
Megjelenését követően indult el az a mozgalom, aminek köszönhetően a zenekritikusok egyre komolyabban vették a „könnyű” zenét és felfigyeltek rá, hogy a klasszikus zene korszaka után is létrehozhatóak maradandó értékű zeneművek. Mára az elektromos gitár betört szinte minden műfajba – átlépve a rock határain, megjelenik a popzenétől egész a dzsesszig szinte mindenütt.