Empedoklész
ókori görög filozófus, orvos / From Wikipedia, the free encyclopedia
Empedoklész (görög Ἐμπεδοκλῆς, Akragasz, Szicília, kb. i. e. 495 – i. e. 435) ókori görög filozófus, orvos, vallási tanító.[* 1] Legendás misztikum övezi életét és halálát, amit lélekvándorlási tanával maga is propagált.
Empedoklész | |
Született | i. e. 495 körül Akragasz, Szicília |
Elhunyt | i. e. 435 (Arisztotelész szerint, mások a halálát 77, ill. 109 éves korára teszik, ld. Diogenész Laertiosz VIII 73–74) Etna[1] |
Szülei | Exainetos of Akragas |
Foglalkozása | |
Halál oka | lezuhanás |
Filozófusi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Preszókratikus filozófia Ókor | |
Iskola/Irányzat | posztparmenideánus pluralizmus |
Érdeklődés | orvoslás, filozófia, természettudományok |
Akikre hatott | szinte minden későbbi gondolkodó |
Akik hatottak rá | Parmenidész, püthagoreusok, Xenophanész, Zénón, milétoszi természetfilozófusok |
Fontosabb nézetei | Ami van, az nem keletkezett és nem pusztul el, a Szeretet és a Viszály hatására van változás, reinkarnáció stb. |
Fontosabb művei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Empedoklész témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hérakleitosz és Parmenidész tanításaiból merítve négyelemes, bizonyos elemeiben a püthagoreusokéval rokon kozmogóniát[* 2] épített fel. Négy elem: a víz, a levegő, a tűz és a föld keveredéséből tételezte fel a világmindenséget, a keveredés változó arányait és mozgását pedig az ugyancsak anyagi eredetű Szeretet és Viszály hatásának tulajdonította. A világ és az élőlények történetét négy nagy szakaszra osztotta úgy, hogy az egyesülések és a szétválások ellenére az egészet folyamatosnak és állandónak tartotta: az 1. fázis a szfairosz (gömb), itt a Szeretet működik, a 2. szakaszban kezdődik el az elkülönülés, és jönnek lét-re a világok. Állítása szerint mi magunk is ebben a fázisban élünk. A 3.-ban győz a Viszály (neikosz), megszűnik az egy-ség, s a harc uralkodik. A 4.-ben újra megjelenik a Szeretet, és visszaállítja az egy-séget, majd kezdődik az egész elölről vég nélkül. Ez a periodikus oszcilláció, amit Empedoklész tételez, nagyon nagy hasonlóságot mutat a hindu létfelfogásnak a filozófiájával, de ráhatása volt Nietzsche örök visszatérés gondolatára is.
Igyekezett megmagyarázni az érzetek keletkezését és a gondolkodást is. Peri phüszeósz (A természetről), illetve Katharmoi (Tisztulások) című, mintegy 5000 sor terjedelmű tankölteményei töredékesen maradtak fenn.