Felsőnyék
magyarországi község Tolna vármegyében / From Wikipedia, the free encyclopedia
Felsőnyék község Tolna vármegyében, a Tamási járásban található. Magyar település, melynek történetét Magyarország történelméhez hasonlóan: a népvándorlás, a királyok, nemesek csetepatéi alakítják, az egyházak helybeli története, az itteni népszokások, a település épületeinek építészeti stílusa mind ezt adják vissza. A falu több országos hírű tudósnak, így Bakonyi István történésznek, Jánosi Gyula bencés szerzetesnek, illetve európai hírű egyházalapítónak, Méliusz Juhász Péternek a szülőhelye.[3]
Ez a szócikk Felsőnyékről szól. Hasonló címmel lásd még: Nyék (egyértelműsítő lap). |
Felsőnyék | |||
Felsőnyék látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Tamási | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Debella László (független)[1] | ||
Irányítószám | 7099 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1000 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 30,61 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 32,02 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 47′ 19″, k. h. 18° 17′ 27″46.78873, 18.29088 | |||
Felsőnyék weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőnyék témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Történelmi jelentőségére, azaz a kelták korabeli földvárra Miklós Zsuzsa (1948–2014) régész ásatásaival, publikációival, illetve a 19. században Wosinsky Mór régész, író (avar gyűrű) is rávilágítanak.
Kriza Ildikó néprajzkutató (jelenleg nyugállományú MTA kutató) az országban elsőként itt gyűjtötte és értelmezte a halottbúcsúztató énekek műfaját. A Felsőnyéki halottbúcsúztatók című könyvben összegyűjtött, 300 évet átfogó népénekek hasonlóságot mutatnak az ugyanilyen műfajban Erdélyben kialakult búcsúztatókkal.
A település történelmét tekintve az ország egyik ütőerén elhelyezkedő község. A „De sagittis Hungarorum libera nos Domine!” szerzetesi intés nyugaton a Nyék törzs vándorlásai után született. 1315-től írott formában is nyomon követhető történelme. Mojs nádor, a Kőszegi család, Csák nemzetség, illetve később a Dombai család, Montenuovo, Werbőczi, Batthyány-Strattmann hercegi családok hagyták itt történelmi és fizikai nyomaikat. Az 1848/49-es szabadságharcban Deák Ferenc, a haza bölcse itt lelt menedéket egy időre, és Csaplár Ignác honvédszázados, a falu későbbi plébánosa 28 csatában vett részt. Az első és a második világháborúból is kivette részét a település, hiszen lakói közül katonaként összesen 133-an estek el.
Településszerkezetét tekintve tipikusan szalagos szerkezetben kialakult település. A néhány ezeréves földerődítmények mellett több még talpon álló, 200-300 éves házzal, építménnyel (löszbe vájt pincesor) rendelkezik a falu.