Felszálló és leszálló csomó
From Wikipedia, the free encyclopedia
A felszálló csomó az égi mechanikában használatos fogalom: egy égitest pályájának egyik kitüntetett pontja, ahol az égitest pályája metszi a vonatkoztatási síkot. A másik metszési pont a leszálló csomó. A felszálló és leszálló csomót összekötő vonal neve csomóvonal, amely másképpen fogalmazva a vonatkoztatási sík és a pályasík metszésvonala. A felszálló csomó jele (Unicode: U+260A, ☊), a nagy ómegához hasonló szimbólum; a leszálló csomóé ennek fordítottja (Unicode: U+260B, ☋).
Geocentrikus és heliocentrikus pályák esetén a felszálló csomó (vagy északi csomópont) az a hely, ahol a keringő objektum észak felé haladva átlépi a vonatkoztatási síkot, a leszálló csomó (vagy déli csomópont) pedig az, ahol déli irányba tartva halad át a síkon.[1]
A csomópontokat a pályaszámításnál – valamely égitest adott időpontban elfoglalt helyének meghatározása – használják fel.