Feröer történelme
From Wikipedia, the free encyclopedia
Feröer történelme Skandinávia történelmének része. Gyakran mutat párhuzamosságokat Izland történelmével, hiszen ahhoz hasonlóan előbb Norvégia, majd Dánia történelmének eseményei befolyásolták jelentősen.
Kezdetei 625 körülre tehetők, amikor ír szerzetesek fedezték fel a szigetet. 800 után történt a viking honfoglalás; részben az ő utódaik alkotják a mai népességet. A viking kor eseményei a Feröeriek sagája és a régészeti leletek alapján jól rekonstruálhatók.
Feröer 999-ben tért keresztény hitre, és 1035-től kezdve Norvégiához tartozott. A dán-norvég perszonálunió idején gyakorlatilag dán fennhatóság alá került. Az 1538-as reformáció megerősítette a dán nyelv vezető szerepét; a hatalmi és kereskedelmi központ Bergenből folyamatosan Koppenhágába tevődött át. 1814-ben Dánia és Norvégia különvált, és Feröer Dánia fennhatósága alatt maradt. 1821 és 1948 között Dánia egyik megyéje volt. 1850 óta a dán alkotmány érvényes Feröeren, amely így az alkotmányos monarchia részét képezi.
A dán kereskedelmi monopólium 1856-ban szűnt meg. Ebben az időben alakult ki az írott feröeri nyelv. Ezt követően Feröer egy középkori agrártársadalomból modern halásznemzetté fejlődött. A feröeri nyelvviszály vezetett ahhoz, hogy a veszélyben lévő feröeri nyelv a nemzeti identitás fő jelképévé vált.
Feröer a II. világháborúban brit megszállás alá került, ami magával hozta a feröeri zászló elismerését és egy ideiglenes saját kormányzat felállítását. A háború után, 1948-ban Feröer széles körű autonómiát ért el saját miniszterelnökkel és parlamenttel.