Geschützwagen
From Wikipedia, the free encyclopedia
A második világháborúban a német hadsereg rendszeresített harcjárművei közül azokat nevezték Geschützwagennek (szó szerint löveges jármű, magyar terminológiával önjáró löveg), amelyek valamilyen harckocsi vagy lánctalpas vontató átalakításával páncélvadásszá, vadászpáncélossá vagy rohamlöveggé változtak. A harckocsiból átalakítottakra jellemző, hogy a forgatható torony nélkül beépített fegyverzet nagyobb és nehezebb lehetett, ezért erősebbé vált. Ezek az eszközök általában nehezebbek, mint az eredeti járművek, ezért mozgékonyságuk, hatótávolságuk csökken, súlypontjuk feljebb tolódik, ami stabilitásukat rontja. A legjobban sikerült önjáró lövegek a Hetzer és a Jagdpanzer V (Jagdpanther) vadászpáncélosok voltak, amelyeknél a harckocsik jellemzésére használt, Heinz Guderian által hangsúlyozottan megfogalmazott[1] hármas követelmény (mozgékonyság-páncélvédettség-tűzerő) jó összhangot alkot.