Indoiráni népek
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az indoiráni népek vagy 19. századi elnevezéssel árják az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó indoiráni nyelveket beszélő népcsoport, amely a feltételezések szerint az i.e. 2. évezredben közép-ázsiai szálláshelyéről, feltehetően a Kaszpi-tengertől és az Aral-tótól északra levő kazah sztyeppéről, az andronovói kultúra területéről több hullámban keleti és nyugati irányba kirajzott. [1] Egyes elméletek szerint első vándorlásaik során több törzsük Európában lelt új hazára, ahol nyelvük a legtöbb európai népcsoport nyelvének alapvető sajátosságait határozta meg. Második hullámuk a 2. évezred közepén délkelet felé kiindulva meghódította az indiai szubkontinenst és Irán nagy részét, ahol kultúrájuk keveredése a helyi népek hagyományaival alapvetően átrajzolta a meghódított területek nyelvi, kulturális arculatát. A hagyomány szerint ősi vallásuk áldozati szertartásainak szent szövege, a Rigvéda, hamarosan egyike lett a hinduizmus legfontosabb forrásainak, a Védáknak. [2]