Japán szobrászat
From Wikipedia, the free encyclopedia
A japán szobrászat az agyagfigurákkal kezdődött. Az 5. században a selyemút hatása elérte a japán szobrászatot, melyet a Kínai szobrászat erős hatása követett, illetve a Meidzsi-korral kezdődően a nyugati világ is hatással volt rá. A szobrokat helyi boltokban készítették, melyeket a szobrászat és festészet területein is felhasználtak. A legtöbb szobor lakóhelyek előtt és fontos épületek falai mentén volt elhelyezve.
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a japán nyelvű nevek nem minden esetben a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kell javítani őket. |
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
A legtöbb japán szobrot a buddhizmusból és a sintó istenek animisztikus rítusaiból származtatják. Az összes művészeti terület közül a szobrászat volt az, amely leginkább a buddhizmusra összpontosult. Alapanyagnak hagyományosan fémet – legfőképp bronzot –, és fát használtak, melyet gyakran lakkozással, aranyozással, vagy élénk festékkel fedtek be. A Tokugava-kor végére, a Buddhista templomok érdeklődésének és a nemesség elvesztésével, a hagyományos szobrok – a miniatűr szobrok kivételével – nagy mennyisége eltűnt.