José Antonio Páez
From Wikipedia, the free encyclopedia
José Antonio Páez (teljes nevén José Antonio Páez Herrera; Curpa, Acarigua mellett, Új-Granada Alkirályság, 1790. június 13. – New York, Amerikai Egyesült Államok, 1873. május 6.) új-granadai születésű venezuelai katonatiszt, politikus, Venezuela köztársasági elnöke. Kortársai a Kolumbia függetlenségéért folyó harcok során „A síkvidékek kentaurja” (El Centauro de los Llanos) néven emlegették. A venezuelaiak nemzeti hősként tisztelik és országuk alapító atyjának tartják őt.
José Antonio Páez | |
Született | 1790. június 13.[1][2][3][4][5] Captaincy General of Venezuela[6] |
Elhunyt | 1873. május 6. (82 évesen)[2][3] New York |
Állampolgársága | spanyol |
Házastársa | Dominga Ortiz Orzúa |
Élettársa | Barbarita Nieves |
Gyermekei | Ramón Páez |
Foglalkozása | katona |
Tisztsége |
|
Sírhelye | Panteon Nacional (1888–) |
José Antonio Páez aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz José Antonio Páez témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A latin-amerikai függetlenségi háborúkban (1810–1825) harcolt a spanyol függés alatt álló Új-Granada Alkirályság venezuelai területeinek szabadságáért. Részt vett az önálló Kolumbia megalakulásához (1819) vezető harcokban, majd 1829-ben Venezuela a vezetésével megvívott harc eredményeként önállósította magát Nagy-Kolumbiától. Három ízben volt hazája köztársasági elnöke, összesen tizenegy éven keresztül (1830–1835, 1839–1843, 1861–1863), de az 1830–1848 közötti időszakot általában is a Páez politikai és gazdasági befolyása alatt álló konzervatív oligarchia korszakaként ismeri a történettudomány (páezizmus, paecismo). Utolsó elnöki mandátuma idején diktátorként irányította az országot. Páez a 19. századi caudillók, a helyi hadurakból, katonai vezetőkből lett dél-amerikai államfők egyik tipikus képviselője volt. Venezuela első szabadkőműves nagymestere, valamint a skót rítusú szabadkőművesek első nagyparancsnoka volt.