Lakóniai vázafestészet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A lakóniai vázafestészet az ókori görög vázafestészet egyik helyi változata volt. A lakóniai régészeti feltárások során, főleg a nagyobb kultuszhelyekről előkerült helyi készítésű tárgyak megcáfolják az aszkéta, művészetellenes Spártáról széles körben elterjedt vélekedést. Az is kiderül belőlük, hogy a város a történetének egyik szakaszában különösen nyitott volt a világra. A leggyakoribb lelet a festett agyagedény, amit az i. e. 10. századtól kezdtek gyártani.[1] A legszebb darabok, a széles körben exportált feketealakos, illetve fekete mázas edények az i. e. 6. században készültek.
A lakóniai figurális ábrázolások legtöbbször csészéken fordulnak elő, a legfontosabb alakok főleg az edény belsejében egy nagy körben (tondo) láthatók és csak kivételes esetben a külsején. Az első körülbelül ötven évben fehér háttérre festettek, majd i. e. 530 körül egyre jobban az attikaihoz hasonló, vöröses színű háttér terjedt el. Ezt követően az edények egyre jobban hasonlítottak az egykorú attikai darabokra, feltételezhető, hogy egy athéni fazekas/vázafestő is dolgozott Lakóniában.[2] Az edényeken kultikus, mitológiai (különösen Héraklész története) és mindennapi jeleneteket pl. lakomákat ábrázoltak. Kivételnek számít az Arkeszilasz kürénéi uralkodót megjelenítő csésze ahogy az áru mérését és szállítását felügyeli.
A legfontosabb exportált edénytípusok a kratérek, az oinokhoék, a hüdriák és legfőképpen a magas talpú ivócsészék voltak. A feketealakos technika színvonala i. e. 530 körül lecsökkent, és az i. e. 5. század első harmadától meg is szűnt a gyártásuk. Körülbelül i. e. 415-től egészen az i. e. 4. század első harmadáig a vázafestészet újból felvirágzott, de ekkor már az egykorú athéni termékekhez nagyon hasonlító vörösalakos edényeket készítettek