Mercury–Atlas–7
az amerikai Mercury-program negyedik repülése, emberes küldetés / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Mercury–Atlas–7 a Mercury-program negyedik repülése volt űrhajóssal a fedélzeten, egyúttal a második olyan, amelyen a NASA-nak Föld körüli pályára sikerült állítania egy ember vezette űrhajót. A repülés Aurora 7 néven is ismert, mivel élve az íratlan előjogával, az űrhajó utasa választása szerint ezzel a hívójellel folyt a kommunikáció az irányítás és közte. A 18-as sorozatszámú Mercury űrhajó 1962. május 24-én startolt Cape Canaveral 14-es indítóállásáról, fedélzetén Scott Carpenter űrhajóssal, a haditengerészet berepülőpilótájából az Eredeti Hetek tagjával. Eredetileg Donald "Deke" Slaytont jelölték a repülésre (ez esetben a Mercury kabin hívójele Delta 7 lett volna), de pár hónappal a start előtt Slaytonnál szívproblémákat mutattak ki az orvosok, így tartaléka, Carpenter lépett előtérbe.
Mercury Atlas-7 Aurora 7 | |||||
Mercury-program | |||||
Személyzet | |||||
Repülésadatok | |||||
Ország | USA | ||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Hívójel | Aurora 7 | ||||
Személyzet | Scott Carpenter | ||||
Tartalék személyzet | Walter Schirra | ||||
Hordozórakéta | Atlas LV-3B 107–D | ||||
NSSDC ID | 1962-019A | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1962. május 24. 12:45:16 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC 14 | ||||
Keringések száma | 3 | ||||
Leszállás | |||||
ideje | 1962. május 24. 17:41:21 UTC | ||||
helye | é. sz. 19° 29′, ny. h. 64° 05′19.483333333333, -64.083333333333 | ||||
Időtartam | 4 óra 56 perc 5 mp | ||||
Űrhajó tömege | 1350 kg | ||||
Megtett távolság | 122 344 km | ||||
Pálya | |||||
Perigeum | 154 km | ||||
Apogeum | 260 km | ||||
Pályahajlás | |||||
Föld körül | 32.5° | ||||
Periódus | |||||
Föld körül | 88.3 perc | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercury–Atlas–7 témájú médiaállományokat. |
A repülés három Föld körüli keringésig tartott, a start és a vízreszállás között 4 óra 56 perc 5 másodperc telt el. A repülés lényegében John Glenn repülésének megismétlése volt, ezzel igazolva a közvélemény és az űrverseny másik szereplője, a Szovjetunió felé, hogy az első repülés nem volt véletlen siker, hanem magabiztosan birtokolják egy űrhajó(s) orbitális reptetésének képességét. Az űrhajó egy 260x154 km-es, 32,5°-os hajlású ellipszispályán repült, 88 perc 18 másodperc alatt megtéve egy-egy teljes keringést.
Carpenter számára Glennétől eltérő, sokkal inkább tudományos, mintsem az űrhajó irányítását célzó, mérnöki feladatokat tartalmazó tervet készítettek és az űrhajós ezt végezte el. Ám a repülés során időhiányból, vagy figyelmetlenségből Carpenter sok hibát vétett, amelynek fő következménye a vészesen sok hajtóanyag felhasználás lett. A repülés ugyanakkor sikereket is hozott, többek között sikerült megfejteni a Glenn repülésén megjelent jelenséget, amikor időről-időre fényló részecskék jelentek meg a hajó körül (a kabin külső falára fagyott jégszilánkok voltak, amelyek a napsütés hatására váltak le a kabinról és csillogtak a napfényben).
A leszálláskor az űrhajós több hibát is vétett: rossz szögbe állította a kabint a fékezéshez, késve indította be a fékezőrakétákat, emiatt végül több mint 400 kilométerre túlrepült a kijelölt leszállási ponton. A mentőcsapatoknak közel 1 óráig nem volt kapcsolata az űrhajóssal (a sajtó a legrosszabbtól, Carpenter elvesztésétől tartott), ám végül a USS Intrepid mentőegységei megtalálták és kiemelték a hullámokon mentőtutajon hánykolódó Carpentert.
A repülés után az űrhajós James Webbtől, a NASA igazgatójától megkapta a Kiváló Szolgálatért érdemrendet, ám az elemzők szerint Carpenter sok hibát vétett, ezért később nem tartottak rá igényt űrhajósként.