Naplás-tó
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Naplás-tó (hivatalos nevén Szilas-pataki árvízvédelmi tározó) Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize, melyet a Szilas-patak duzzasztásával az 1970-es években hoztak létre Budapest XVI. kerületében, Cinkotán. 1997 óta természetvédelmi terület a tározó (16 hektár) és környezete (ami 2013-ban bővült egy kaszálóval, ezzel együtt a nem állandó nyílt vízfelület területe összesen mintegy 150 hektár). Így, kiterjedését tekintve 2021-ben is a legnagyobb fővárosi helyi jelentőségű védett terület.
Naplás-tó
(Szilas-pataki árvízvédelmi tározó) | |
A Naplás-tó (Bp. XVI. ker.) nyáron | |
Ország(ok) | Magyarország |
Hely | Budapest XVI. kerülete |
Típus | mesterséges tó, víztározó |
Elsődleges források | Szilas-patak |
Elsődleges lefolyások | Szilas-patak |
Felszíni terület | teljes természetvédelmi területe:[1] 1,52 km2 vízfelület:[1] 0,1669 km2 |
Átlagos mélység | 2 m |
Települések | Budapest XVI. kerülete (Cinkota) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 30′ 34″, k. h. 19° 14′ 47″47.509402777778, 19.246286111111 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Naplás-tó
témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Naplás-tó, a közeli erdős, lápos és mocsaras élőhelyekkel együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban is. Flórájának és faunájának vizsgálata már az 1980-as évek elején megkezdődött. A változatos élőhelyegyüttesen több, mint 200 madárfajt figyeltek meg, ezért évről évre megrendezik itt a nyilvános nyárvégi gyűrűzést (2013 óta) és az őszi európai madármegfigyelő napokat (2005 óta) a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében. Sokszínű a terület növény- és rovarvilága, hüllő- és kétéltűállománya is.[2][3][4] Az itteni mocsári teknős populáció 2002 óta a figyelem központjában áll, természetvédelmi és tudományos jellegű felméréseket, adatgyűjtéséket egyaránt végeznek rajtuk.[5] A terület egykor rendkívül gazdag faunája azonban fokozatosan egyre jobban megsínyli az ember közelségét. Ezért látogathatóságát rendelet szabályozza. Az alsó-, a felső lápréten, valamint a tótól északra található fűzláp területén közlekedni csak gyalogosan, a kijelölt utakon megengedett. Ez alól csak a tudományos célú jogerős természetvédelmi hatósági engedély jelent kivételt. A nádasban április 1. és október 30. között mindenféle közlekedés és tartózkodás tilos.
A terület népszerű szabadidős úti cél a környékbeliek számára. Kedvelt kirándulási célpont, tematikus tanösvényekkel, kilátóval, nyaranta horgászhely is. Tilos a tóban fürödni, télen pedig a jegére lépni, mivel – többek között – az egyenetlenül befagyó vízfelületen tartózkodni életveszélyes – erre a Rákosmenti Mezőőr Szolgálat munkatársai lehetőség szerint mindenkit figyelmeztetnek – és az élővilágnak sem kedvez ez a téli szórakozási forma, ami tilalmát a Budapest helyi jelentőségű védett természeti területeiről szóló rendelet is tartalmazza.[2][6][7][8]