Szent Péter-katedrális (Regensburg)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szent Péter-katedrális a Németország délkeleti részén, Bajorország tartományban fekvő Regensburg legfontosabb katolikus temploma. A katedrálist eredetileg egy archaikusabb, a mainál alacsonyabb épületnek képzelték el, de a tervek módosítása után egy klasszikus, a francia gótika stíluselemeit magába foglaló templomot építettek. Alaprajza bazilikális elrendezésű, háromhajós, kiemelkedő főhajóval, kereszthajóval és feltűnő, két toronnyal szegélyezett nyugati homlokzattal. A négyezet fölé egy központi tornyot szántak ez azonban nem épült meg. Az épület szerkezete azonban számos ponton eltér a francia mintáktól, hosszháza viszonylag rövid, öt boltszakaszból áll, a kereszthajók nem emelkednek ki az oldalhajók síkjából, és nincs kápolnakoszorús szentélykörüljárója. Ehelyett a hajók végén egy-egy kórust alakítottak ki. A három kórusos elrendezésnek komoly hagyománya volt Regensburgban és korábban a karoling-kori katedrális is ilyen alaprajzú volt.
Szent Péter-katedrális | |
Regensburgi-dóm | |
Az épület nyugati főhomlokzata | |
Vallás | római katolikus |
Egyházmegye | Regensburgi |
Védőszent | Szent Péter |
Építési adatok | |
Építése | 1273–1872 |
Stílus | gótikus |
Felszentelés | 1482 |
Alapadatok | |
Hosszúság | 85,4 m |
Magasság | 31,8 m |
Szélesség | 34,8 m |
Torony | 2 |
Magassága | 105 m |
Elérhetőség | |
Település | Regensburg |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 01′ 10″, k. h. 12° 05′ 53″49.019444444444, 12.098055555556 | |
A Szent Péter-katedrális weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter-katedrális témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az épület jelenlegi formája a valamikor 1285 és 1290 között kinevezett új építésznek köszönhető, aki a már elkezdett épület korábbi stíluselemeit szinte észrevétlenül az új formákra alakította. A korban rendkívül ritkának számító erőteljes, vaskos épületvázat tervezett az akkor szokott könnyed légies szerkezet helyett. Az építkezés boltszakaszonként haladt, a még be nem fejezett részleteket újabb és újabb átmeneti megoldásként szolgáló fallal zárták le, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól.
A 14. század vége volt a legfontosabb korszak a dóm homlokzatépítésében, ahol a 15. század elejétől évszázadokon át a Roriczer család volt a munkálatok felelős vezetője. Az építkezés bőségesen kínált szobrászati feladatokat a kőfaragóknak is a konzolok és a belső tabernákulumok alá való szobrok faragásában. A 13. századi előzményekhez képest az új udvari stílusjelenségek mindenekelőtt a nyugati homlokzat belső oldalát díszítő két lovasszoborban (Szent Márton, Szent György) jelennek meg. Az elkészült épület hossza 85,4 méter, belső szélessége 34,8 méter, a főhajó magassága 31,8 méter, míg a tornyoké eléri a 105 métert.