Szerkesztő:Fehér Zoltán/állatvilág
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az állatok világa talán a legösszetettebb életközösség. Az Animalia vagyis az állatok országa változatos élőlényeket foglal magába. Ide általában két főcsoport tartozik: a gerinctelenek és a gerinchúrosok.
Gerincteleneken általában az olyan állatokat értjük melyeknek nincs belső csontvázuk. Ehelyett külső páncél vagy héj borítja legtöbbjük testét, ami általában meszes anyagból vagy kitinből van, ez az egyik legkeményebb természetes anyag a Földön. Ezek tartják egyben az állat testét és védelmet nyújtanak a legtöbb ragadozó támadása ellen. A páncélzat általában az ízeltlábúakra és puhatestűekre jellemző, a többi gerinctelen nem rendelkezik ilyesfajta védelemmel. Vannak azonban akiknek nincs is szükség erre. Sokuk - például a lapos- és gyűrűsférgek - erős méreggel vannak ellátva, ami ugyan nem halálos, de egy időre elveszi a támadó étvágyát. Sok féreg parazita életmódot folytat, és más állatokon élősködve szerzi be táplálékát; ilyenek pédául a fonálférgek és piócák. A csalánozók, mint a medúzák idegméreggel bénítják meg a ragadozókat és a táplálékul szolgáló kisebb halakat és egyéb kisméretű tengerben élő állatokat. A korallok hatalmas telepeket alkotnak és mészváz védi őket a halaktól, akik megpróbálják elfogyasztani az állat puha testrészeit. A tengerisünök hegyes tüskéi figyelmeztetik az arra járó állatokat, hogy szúrása fájdalmas. A fekete színű tengerisünök erős méreggel vannak ellátva ami gyors kezelés hiányában halált okozhat. A tengericsillagokat a tengerek farkasának is szokták nevezni. Ragadozó életmódot folytatnak és ugyan lassan, de kegyetlen módon támadják meg a nagyobb tüskésbőrűeket és puhatestűeket. Sokszor csapatban, akár sok száz egyed támogatásával indul "vadászni", és akár a náluk 50-szer nagyobb tengerinap nevet viselő tengericsillagot is képesek megtámadni és legyűrni. A kagylók és csigák a tengericsillagok miatt viselnek kemény mészvázat, sőt a fésűskagylók gyors reakcióidejüknek köszönhetően képesek erős izomzatuk segítségével elúszni a ragadozó elől. Más puhatestű, viszont ahelyett, hogy zsákmány legyen belőle, áttért a ragadozó életmódra. A polipok erős szájszervüknek köszönhetően összetörik a rákok kemény páncélzatát és így megehetik az állat puha részeit. A tintahalak, az álcázás mesterei, beleolvadnak környezetükbe, hogy észrevétlenek maradjanak a leendő zsákmány és a ragadozók számára. Az egyetlen csoport, melynek belső váza van, ezt szaknyelven szépia- vagy halcsontnak nevezik. Az ízeltlábúak az egyik legváltozatosabb és legfajgazdagabb csoport az állatok országában. Több alakjai is léteznek, melyek mind kemény kitinpáncéllal védekeznek a támadások ellen. Legismertebb formái a pókszabásúak, a rákszabásúak, a csupalábállatok, a soklábúak, a rákok és legváltozatosabb osztályuk a rovarok. Vannak növényevők és ragadozók, repülők és szárazföldiek, még a vizekben is előfordulnak. Az ízeltlábúak világa a legcsodálatraméltóbb a gerinctelenek között. A rovarok látják el a legfontosabb feladatot a világon: beporozzák és ezáltal szaporítják a növényeket, amik hiányában nem képződik oxigén. Ha mi és a gerincesek kipusztulánának valószínűleg a rovarok vennék át a hatalmat a Föld uralása felett, mert mindenhol ottvannak és több mint 1 millió fajuk létezik szerte a világban.
A gerinces állatok állnak a legközelebb hozzánk, ugyanis mindenhol találkozunk velük és tüzetesebben is megismerhetjük életüket. Kertünkben sem a rovarokat látjuk meg először, amint beporozzák a növényeket, hanem a fűben matató sünt vagy éppen az éneklő madarakat. A gerincesek öt osztályra tagolhatók: az emlősökére, a madarakéra, a hüllőkére, a kétéltűekére és a halakéra. Az emlősök jellemzője főleg az, hogy szaru képződményű szőr borítja testüket; emellett melegvérű állatok, akárcsak a madarak és elődeik a dinoszauruszok; agyuk a többi állatéhoz képest igen nagy és a csak rájuk jellemző tej, amivel gondozzák kicsinyeiket. Legtöbbjük óvja és akár az élete árán is védelmezi kölykét, sőt egyes majmok szövetségesekként viselkednek egymással, hogy minden erdei szinten figyelmeztessék társukat a közeledő veszélyekre. Tehát az emlősök egy valóban változatos csoport, melyek okosságuknak és találékonyságuknak köszönhetően kiemelkedtek a többi állat közül. A madarak többségére is jellemző az, hogy nagy odaadással gondozzák fiókáikat. Testüket toll borítja, melynek felépítése lehetővé teszi az állat számára a repülés képességét. A bőrfelülethez közel pihetollak találhatók, hogy megóvják a madarat a kihűléstől miközben repül; a külső tollakat evezőtollaknak nevezzük, ennek segítségével képes repülni, hosszab távon keresztül. A madarak egy másik állatcsoportból, a hüllőkből fejlődtek ki. Ezek többsége hidegvérű, tojásrakó állat. Hogy felgyorsítsák anyagcséjüket ki kell feküdniük a napra, hogy felmelegedjenek. Ebbe az osztályba többek között a teknősöket, a krokodilokat, a hidasgyíkokat és ásógyíkokat, a gyíkokat és kígyókat soroljuk. Mindenhol és minden körülények között képesek megélni, még a fagyos tundrán is. A kétéltűek, a hüllők valószínűsíthető ősei, vízhezkötött életmódot folytatnak, hogy bőrüket nedvesen tartsák. Petével szaporodnak és az állatvilágban egyedülállóan képesek a bőrlégzésre. Három fontosabb csoportjuk a farkos és farkatlan kétéltűek és a gilisztaszerű lábatlan kétéltűek. A halak a legfajgazdagabb csoport a gerincesek között; több mint 25 000 fajuk létezik a tengerekben, óceánokban és édesvizekben egyaránt. Három főbb csoportja az állkapocsnélküliek, a porcoshalak és a csontoshalak. Petével szaporodnak, kopoltyúval lélegeznek és uszonyaik segítségével képesek haladni. Úszóhólyagnak nevezett gázzal telt hólyagok segítségével tartják meg magukat a vízben. Legnagyobb fajuk az érdes vagy cetcápa akár 15 méteresre is megnőhet. Belőlük fejlődhettek ki a kétéltűek is. Ugyan nem tartoznak a valódi gerincesekhez, de a gerinchúrosok minden gerinces ősei közé tartoznak. Több mint 450 millió éve jelentek meg és azóta változatosságuk egyre nőtt. Két osztályuk a fejgerinchúrosok és a zsákállatok. Utóbbiak kifejlett egyedei teljesen gerincelenné válnak, de a szabadon úszó ivadékok vékony gerinchúrral rendelkeznek. A fejgerinhúrosok közé csak a lándzsahalakat soroljuk, melyek nagyon hasonlítanak azokra a kihalt állatokra, melyek először viseltek gerinchúrt a Földön. Őseik és a gerincesek tehát a legfejlettebb és legösszetettebb életközösségek, melyek valaha is éltek bolygónkon.