Szerkesztő:Izoxazol/Inozitol
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az inozitol vagy ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol egy kémiai vegyület, képlete C6H12O6 vagy (-CHOH-)6, egy ciklohexán származék, mely 6 hidroxilcsoporttal gyűrűs, többértékű alkoholt (poliol) alkot. 9 féle lehetséges sztereoizomere van. Közülük a cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol vagy mio-inozitol (korábbi néven mezo-inozitol vagy i-inozitol) a természetben leggyakrabban megtalálható formája.[2][3] Az inozitol a cukoralkoholok közé tartozik, édessége fele az étkezési cukorénak (szacharóz). A mio-inozitol és az inozitol-foszfátok eukarióta sejtekben — így emberben is — a sejten belüli kommunikációban, a szervezet sejten kívülről érkező parancsainak sejten belüli végrehajtási folyamatában játszanak szerepet: másodlagos hírvivők alkotóelemeként befolyásolják a sejtek felépítését, az idegsejtek ingerületvezetését, a sejten belüli kálcium koncentrációt, a sejtmembrán elektromos feszültségét, a zsírlebontást, a gének kifejeződését és az inzulinhatást. Az inozitol az állatokban és növényekben található zsírok fontos alkotóeleme foszfatidil-inozitol, és ennek különböző foszfátjainak, (foszfatidilinozitol-foszfát lipidek) formájában, amelyek a sejtek biológiai membránjainak alapvető építőkövei is.
mio-inozitol[1] | |||
mio-inozitol | |||
mio-inozitol | |||
IUPAC-név | (1R,2S,3r,4R,5S,6s)-ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol | ||
Más nevek | cisz-1,2,3,5-transz-4,6-ciklohexánhexol, ciklohexánhexol, ciklohexitol, izomcukor, cis-1,2,3,5-trans-4,6-Cyclohexanehexol, Cyclohexanehexol | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 87-89-8 | ||
PubChem | 892 | ||
ChemSpider | 10239179 | ||
KEGG | D08079 | ||
ChEBI | 17268 | ||
ATC kód | A11HA07 | ||
| |||
| |||
InChIKey | CDAISMWEOUEBRE-GPIVLXJGSA-N | ||
UNII | 4L6452S749 | ||
ChEMBL | 1222251 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H12O6 | ||
Moláris tömeg | 180.16 g/mol | ||
Sűrűség | 1.752 g/cm3 | ||
Olvadáspont | 225-227 °C | ||
Veszélyek | |||
NFPA 704 | |||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az inozitol vagy foszfátjai és a kapcsolódó lipidvegyületei sok élelmiszerben megtalálhatók, így gyümölcsökben, különösen a sárgadinnyében és a narancsban.[4] Számos növényben az inozitol egyik foszfátja, a fitinsav (inozitol-hexafoszfát, fitát) illetve ennek sói elsődleges foszforraktárként szolgálnak a magokban, így a dió- és babfélékben,[5] valamint a magas rosttartalmú gabonafélék magjának héjjában. A táplálékkal elfogyasztott fitinsav azonban nem hasznosul közvetlenül a szervezetben, mivel nem emészthető. Bizonyos élelmiszer-feldolgozási technikákkal igyekszenek részben lebontani a fitinsavat, hogy emészthető formába hozzák. Ezzel szemben az inozitol glicerofoszfolipidek - növényi eredetű anyagok, mint pl. a lecitinek - formájában jól felszívódik, és részben hasznosul.
A mio-inozitol (foszfátmentes formában) korábban a B-vitaminok közé sorolták B8 vitaminként. Mivel azonban a szervezet képes maga előállítani glükózból, a mai rendszertan szerint nem számít esszenciális tápanyagnak.[6]