Szerkesztő:Rita/Dél-itáliai vörösalakos vázafestészet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A dél-itáliai vázafestészet kifejezés alatt azok a vörösalakos díszítésű agyagedények értendők amelyeket görög telepesek készítettek Dél-Itáliában és Szicíliában i. e. 440 és az i. e. 4. század vége között. A vázák egy része már a 18. század végétől ismert volt campaniai és pugliai lelőhelyekről és díszítésük miatt népszerű tárgyak voltak.
A dél-itáliai vázákat először leginkább előkerülési helyük alapján csoportosították, később úgy vélték, hogy három keletkezési helyhez - lukánia, apulia és campania – köthetők. A 19. század legvégére már egy negyedik központot a paestumit is azonosítottak, majd a 20. század második felében, az 1950-es évektől folytatott ásatások eredményeként felismerték az ötödik, szicíliai központot is.[1] Ez az öt központ két csoportra osztható az egyikben a lukániai és az apuliai a másikban a campaniai a paestumi és a szicíliai központ található és mindkét csoportban az edények stílusa közeli rokonságban áll egymáshoz.
Eddig több mint húszezer dél-itáliai vörösalakos edény ismert, amiből több mint ezerötszáz lukániai, több mint tízezer apuliai, körülbelül négyezer campaniai, megközelítőleg kétezer paestumi és több mint ezer szicíliai eredetű edényt azonosítottak. Az ismert edények száma a kutatásoknak köszönhetően folyamatosan növekszik.