Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/25
From Wikipedia, the free encyclopedia
https://en.wikipedia.org/wiki/Superheterodyne_receiver https://translate.google.hu/translate?sl=en&tl=hu&js=y&prev=_t&hl=hu&ie=UTF-8&u=https%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FSuperheterodyne_receiver&edit-text=&act=url
A szuperheterodin rendszerű vevőkészülékek (rövidenː szuper (elvű/rendszerű) készülékek, angol nyelvű rövid névváltozataː superhet) kifejlesztését az tette szükségessé, hogy az 1920-as évek végére rendkívül megnövekedett a rádióadók létesítésére vonatkozó igény. Ugyanakkor a műsorszórásra rendelkezésre álló hullámsávok szűkösek voltak. A hosszúhullámú műsorszóró sávban 15, a középhullámú sávban többszöri bővítés után már körülbelül 120 csatorna volt bezsúfolható a távbeszélő hanghűségét alig meghaladó 9 khz-es (+/- 4 khz-es) szélességű csatornákkal. (Távbeszélőː 300-3400 Hz - AM műsorszórás 0-4000 Hz)
Ez szűkösen kielégítette az európai adóigényeket. Az amerikai és ázsiai hírközlési régióban nem volt ilyen súlyos a frekvenciaelosztási probléma.
Technikailag a legnagyobb problémát olyan szűrő megépítése jelentette, ami megfelelően képes lett volna a 9 khz-es szávszélességű adók megfelelő szelektivitással való kiszűrésére. Ráadásul úgy, hogy ezt a szűrőt a műsorszóró sáv teljes terjedelmén hangolni lehessen változatlan szűrőminőséggel.
Ez az akkori technikai színvonalon a rendelkezésre álló ellenállásokból, tekercsekből, kondenzátorokból, forgókondenzátorokból álló szűrőkkel lehetetlen feladatnak tűnt.
Egyetlen frekvenciára azonban lehetséges volt megfelelő minőségű, sávszélességű, frekvenciamenetű és szelektivitású szűrőt készíteni.
Ezen kívül felhasználták továbbá azt a régóta ismert jelenséget, hogy két különböző frekvenciájú szinuszos jelet összekeverve az eredeti két frekvencia mellett megjelenik a két frekvencia összegének és különbségének megfelelő szinuszos jel is. (Az orgonakészítők a legmélyebb hangokat ennek az akusztikában is megfigyelhető jelenségnek a segítségével, két megfelelően hangolt magas hangú síp együttes megszólaltatásával állították elő.) Valamint hogy a jelenség nem csak egy-egy frekvencián, hanem egész sávokra is biztosítható.
A máig használatos megoldás alkalmas a legkülönfélébb műsorszóró, amatőr, katonai valamint más célú hullámsávokon működő, a legkülönbözőbb modulációs eljárásokat alkalmazó beszéd, zene, televízió, morze, telex, stb. adók vételére.
Alkalmazták az elvet a postai vezetékes távközlésben a kábelek, érpárak többszörös kihasználásához, a földi és űrtávközlésben, rádiócsillagászatban, radartechnikában.
Továbbá ez a megoldás hívta fel a figyelmet olyan lehetőségre, hogy a begerjedés veszélye nélkül az erősíteni kívánt jel többszöri átkonvertálásával korábban lehetetlennek tartott erősítést (>80 dB) valósíthassanak meg.
A rendszer azért is volt mérnöki szempontból is különösen kiváló, mert élesen szétválasztott, strukturált megoldás volt, ami lehetővé tette az egyes részegységek önálló, célirányos fejlesztését.