Szárd–francia–osztrák háború
itáliai függetlenségi háború, 1859 / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szárd–francia–osztrák háború 1859 áprilisában robbant ki a Szárd–Piemonti Királyság és a vele szövetségre lépett második Francia Császárság, valamint az Osztrák Császárság között. A háborút Cavour gróf, a szárd királyi kormány miniszterelnöke készítette elő, a Savoyai-ház hatalmának kiterjesztése és az itáliai Habsburg és Bourbon birtokok megszerzésének szándékával. Az expanzió tervéhez elnyerte III. Napóleon támogatását is, így a konfliktus európai nagyhatalmi összeütközéssé fejlődött. A szárd királyi hadsereghez (a „piemontiakhoz”) az olasz egységmozgalom (Risorgimento) híveinek tömegei is csatlakoztak. A szemben álló haderőket az uralkodók személyesen vezették.
Szárd–francia–osztrák háború | |||
Henri Dunant a solferinói csatatéren | |||
Dátum | 1859. április 26. – július 12. | ||
Helyszín | Észak-Itália | ||
Casus belli | A Szárd–Piemonti Királyság expanziós terveihez elnyerte III. Napóleon támogatását. A francia–szárd szövetség haderői ellen Ausztria preventív csapást kísérelt meg, de súlyos vereségeket szenvedett. | ||
Eredmény | Zürichi békeszerződés | ||
Terület- változások | A Szárd-Piemonti Királyság megszerezte Lombardiát, majd Parmát, Toszkánát, Modenát, majd a Nápoly–Szicíliai Királyság területét is. (Cserébe Savoya a Francia Császársághoz került). | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd–francia–osztrák háború témájú médiaállományokat. |
A Piemont és Lombardia területén 1859 májusa és júliusa közt lefolyt hadjárat során az osztrák haderő jelentős csatákban véres vereségeket szenvedett, ami megnyitotta az utat Itália egyesítése előtt. A rendkívüli emberveszteségek miatt a két császár fegyverszünetet, majd békét kötött, melynek értelmében Ausztria kivonult Lombardiából, amelyet Franciaország átengedett II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királynak, cserébe megkapta Savoyát és Nizzát. A békekötést követő évben, 1860-ban megdöntötték a toszkánai, parmai, paviai és modenai hercegségeket és a Nápoly-Szicíliai Királyságot, területeiket a Szárd–Piemonti Királyság kebelezte be. 1861-ben megalakult az egyesített Olasz Királyság.
A szárd–francia–osztrák háborút osztrák és német történészek szárd háborúnak (Sardinischer Krieg) vagy itáliai hadjáratnak (Italienfeldzug) nevezik. Az angolszász szakirodalomban francia–osztrák, néha osztrák–szárd háborúként szerepel. Az olasz történészek a nemzeti egységért vívott háborúk sorába helyezve második olasz függetlenségi háborúnak (seconda guerra di indipendenza italiana) nevezik. A francia történészek egyszerűen csak az 1859-es itáliai hadjáratnak (campagne d'Italie) vagy itáliai háborúnak (guerre d’Italie) hívják. Magyarországon az osztrák–francia, vagy piemonti–osztrák–francia háború elnevezés is használatos.