Termeléselmélet
From Wikipedia, the free encyclopedia
Termeléselméletnek hívjuk a mikroökonómia azon részterületét, amely a vállalatok termelési döntéseit vizsgálja.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A mikroökonómia nagymértékben leegyszerűsíti a termelés fogalmát: termelési tényezők, inputok (a munkaerő, a tőkejavak és a föld) más javakká (kibocsátássá, outputtá) történő átalakításaként értelmezi. Az átalakítás folyamata a termeléselmélet szemszögéből érdektelen: a lényeg csupán a mennyiségi összefüggés, nevezetesen hogy valamekkora mennyiségű inputok kombinációjával mekkora kibocsátás érhető el. Hasonlóképpen nem foglalkozik a termeléselmélet a vállalatok belső felépítésével vagy az általuk végzett nem termelő (például befektetési, hitelfelvételi, szociális stb.) tevékenységgel sem. Utóbbi állításból következik, hogy a termeléselmélet modelljében a vállalati bevétel az árbevételre, az összköltség pedig a felhasznált termelési tényezők megvásárlására fordított összegre korlátozódik.
A „termelési döntés” lényegében az inputok és outputok mennyiségeinek megválasztását jelenti. Nemversenyzői piacokon mindez kiegészül a tényezőárak és/vagy outputárak megválasztásával, illetve befolyásolásával.
A termeléselmélet legfontosabb feltevése, hogy a vállalatok racionális döntéshozók, így az összes számukra elérhető információ figyelembevételével olyan termelési döntést hoznak, amivel a legnagyobb profit érhető el. Egyszerűbben: a vállalatok profitmaximalizálók.