Tibeti nyelvek
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tibeti nyelvek (tibeti: བོད་སྐད།) a sino-tibeti nyelvcsalád egy csoportja, amelyet főleg a tibetiek beszélnek, akik Közép-Ázsia keleti részének nagy részén élnek az Indiai szubkontinenstől északra, a Tibeti-fennsíkon, illetve, a szubkontinens észak részén, Baltisztán, Ladak, Nepál, Szikkim és Bhután területein. A klasszikus tibeti nyelv fő regionális irodalmi nyelv, amelyet elsősorban a buddhista irodalomban használatos.
Tibeti nyelvek Tibeti közép bodi | |
Beszélik | Tibetiek |
Terület | Kína (Tibet, Csinghaj, Szecsuan, Kanszu, Jünnan); India (Ladak, Szikkim); Pakisztán (Baltisztán); Nepál; Bhután |
Beszélők száma | 8 millió fő |
Nyelvcsalád | sino-tibeti tibeti-kanauri? bodi |
Ágak | közép-tibeti amdói khami dzongkhai–Lhokai ladaki–balti lahuli–szpiti kjirongi–kagatei serpa–dzsireli (különböző osztályozatlan nyelvek) |
A történelmi Tibet tartományai |
A közép-tibeti nyelv (Ü-cang dialektusai, köztük a lhászai), a khami tibeti és az amdói tibeti nyelvet általánosságban ugyanazon nyelv dialektusainak tekintik, főleg, hogy mind ugyanazt az irodalmi nyelvet használják. Ettől eltér a bhutáni, a szikkim, a serpa és a ladaki nyelv.
A tibeti nyelveket mintegy 8 millióan beszélik. A tibeti buddhizmus nyugati terjedésével a tibeti nyelv számos buddhista publikációban szerepel. Egyes nyugati tanulók azért tanulják a tibeti nyelvet, hogy lefordíthassák a tibeti szövegeket. Lhászán kívül a lhászai tibeti nyelvet mintegy 200 000 száműzetésben élő tibeti beszéli, akik Indiába és más országokba menekültek. Szintén tibetiül beszél Tibetben néhány kisebbségi népcsoport, akik évszázadokon át éltek a tibetiek közelségében – közben megtartották a saját nyelvüket és kultúrájukat is.
Annak ellenére, hogy a khami csiangok némelyikét Kína tibeti nemzetiségűnek tekinti, a csing nyelvek nem tartoznak a tibeti nyelvcsaládba, hiszen önálló ágat képeznek a sino-tibeti nyelvcsaládban.
A klasszikus tibeti nyelv nem volt tonális, viszont néhány változata – mint például a közép-tibeti vagy a kham-tibeti – kifejlesztettek néhány tónust. Az amdói és a ladaki-balti nem tonálisak. A tibeti nyelv morfológiailag nézve agglutinálónak számít.