Vérnyomás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A vérkeringés juttatja el a szükséges vért a test különböző részeihez. A vér szállítja a szervekhez az oxigént, tápanyagokat, szabályozó anyagokat és távolítja el az anyagcsere végtermékeit. A vérkeringés fenntartásához szükséges a vérnyomás: a vérpálya központi és környéki része közötti nyomáskülönbség.
A vérnyomás a keringési rendszerben a vérnek az erek falára kifejtett nyomása.[1] A vérnyomás alatt általánosságban, a nagy artériákban mérhető nyomást értjük. Az artériák kisebb ágakra történő oszlásával a vérnyomás is csökken, a legjelentősebb esés a hajszálerek előtti kis verőerekben (precapillaris arteriola) következik be. A hajszálerek artériás végén a vérnyomás valamivel nagyobb, mint a vénás végen. Ez a nyomáskülönbség eredményezi azt, hogy a hajszálerek artériás végén víz és kismolekulájú anyagok szűrődnek ki a szövet közötti térbe, majd a vénás végen visszaszívódnak. Ez eredményezi a szöveti (sejtközötti) folyadék cserélődését. A vénás végen a visszaszívódás kisebb, mint az artériás végen a kiszűrődés. A felesleget a nyirokérrendszer (nyirokkeringés) vezeti el. A vénákban a nyomás alacsony és szakaszonként változó. A velük közös hüvelyben futó verőerek pulzálása, a környező szervek és testüregek nyomása határozza meg. A megfelelő irányú véráramlást főleg a vénák billentyűi biztosítják. A felnőtt ember vérnyomásértékei a következők lehetnek:
Osztályozás (JNC7)[2] | Szisztolés nyomás | Diasztolés nyomás | ||
---|---|---|---|---|
Hgmm | kPa | Hgmm | kPa | |
Normál | 90–119 | 12–15,9 | 60–79 | 8,0–10,5 |
Prehipertónia | 120–139 | 16,0–18,5 | 80–89 | 10,7–11,9 |
I. fokozatú hipertónia | 140–159 | 18,7–21,2 | 90–99 | 12,0–13,2 |
II. fokozatú hipertónia | ≥ 160 | ≥ 21,3 | ≥ 100 | ≥ 13,3 |
Izolált szisztolés hipertónia |
≥ 140 | ≥ 18,7 | < 90 | < 12,0 |