VII. Magnus norvég király
Svédország és Norvégia királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
VII. Magnus Eriksson (1316 áprilisa – 1374. december 1.[2][3]) norvég király 1319-től 1355-ig, és svéd király 1319-től 1363-ig IV. Magnus néven. Svéd trónja védelmében meg kellett küzdenie a lázadó nemesekkel, akiket több idegen király, elsősorban a dán IV. Valdemár támogatott.[3] Nevéhez fűződik az első svéd törvénytár, a Lanslag kiadása[4] és alatta érte el a középkori Svédország legnagyobb kiterjedését.[5]
„ | Megh választák Magnus királt, az híres Erik hercegnek fiát, ámbár nem vala bizon, túl az hároméves koron |
” |
– Rímes krónika[1] |
Ez a szócikk a svéd királyról szól. Hasonló címmel lásd még: IV. Magnus (egyértelműsítő lap). |
Gyors adatok
VII. Magnus | |
Magnus királyi pecsétje | |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
1319. május 8. – 1355 | |
Elődje | V. Haakon |
Utódja | VI. Haakon |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
1319. július 8.[1] – 1363 | |
Koronázása | Stockholm 1336. július 21. |
Elődje | Birger |
Utódja | Albert |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Folkung-ház |
Született | 1316 áprilisa Norvégia |
Elhunyt | 1374. december 1. (58 évesen) Bömmel-fjord vagy Hardanger-fjord[2] |
Nyughelye | Varnhem Abbey |
Édesapja | Erik Magnusson |
Édesanyja | Ingeborg Håkansdotter |
Testvére(i) | Euphemia of Sweden |
Házastársa | Blanche of Namur |
Gyermekei | |
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Magnus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás