Aristides de Sousa Mendes
portugál diplomata, embermentő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Aristides de Sousa Mendes do Amaral e Abranches[7] (Cabanas de Viriato, Portugália, 1885. július 19. – Lisszabon, Portugália, 1954. április 3.)[8] portugál diplomata, Bordeaux konzulátusának főkonzulja. Jehuda Bauer izraeli történész, híres holokauszt-kutató szerint Mendez nevéhez fűződik "a legnagyobb mentési akció a holokauszt során, melyet egyetlen ember irányított".[9]
Aristides de Sousa Mendes | |
Született | 1885. július 19.[1][2][3]
|
Elhunyt | 1954. április 3. (68 évesen)[1][2][3] Lisszabon[4] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Iskolái | Law School of the University of Coimbra (–1908, jogtudomány) |
Kitüntetései | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aristides de Sousa Mendes témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A második világháború idején 1940-ben a német katonák északon benyomultak Franciaországba. A lakosság egy jelentős része dél felé kezdett menekülni, a cél Bordeaux kikötővárosa volt, ahonnan hajóval a biztonságosabb országokba szerettek volna átjutni, amihez viszont vízumra volt szükségük. A portugál diktátor, António de Oliveira Salazar megtiltotta, hogy portugál átutazó vízumot adjanak ki a franciaországi konzuljai. Sousa Mendes, a konzulátus vezetője, ellentmondva feletteseinek, családtagjai segítségével szinte megállás nélkül adta ki a vízumokat mindenkinek, politikai nézetre, vallásra, fajra, nemre való tekintet nélkül. A nácik egyre közeledtek, Mendesék éjjel-nappal dolgoztak, alig aludtak és ettek, hogy minél több embert tudjanak átjuttatni a biztonságosabb országokba.[10] Miután ellenszegülésére fény derült, elbocsátották, de ő még ezután is folytatta az emberek megmentését. Olyan határátkelőhelyeket keresett, ahol még nem tudták, hogy az általa kiadott vízumok már érvénytelenek és folytatta mentőakcióját. Amikor a német csapatok már Bordeauxo-t is elfoglalták, portugál útleveleket osztott, majd ő is hazájába, Portugáliába menekült át.[11] Tudta, hogy tette súlyos következményekkel fog járni, de katolikus hite és lelkiismerete szerint cselekedett.
„ | Inkább állok Isten oldalán az emberek ellenében, mint az emberek oldalán, Isten ellenében.[11] | ” |
Az általa megmentett emberek száma pontosan nem ismert, több tízezerre becsülik.[12][13] A Jewish Life magazin 30.000-et (közülük legalább 10.000 zsidó)[14][15] írt 1964-ben.[16] Tetteinek elismerésére halála után több évtizeddel került csak sor. 1966. október 18-án a jeruzsálemi Jad Vasem (a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága) posztumusz az egyik legmagasabb izraeli állami elismerést, a Világ Igaza kitüntetést adományozta neki.[17][18]