Führer
A náci Németország vezetőjének titulusa / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Führer német szó, jelentése magyarul vezér/vezető. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, mintája Benito Mussolini duce címe volt. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2] A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére).[3]
A Német Birodalom führere és kancellárja | |
Der Führer und Kanzler des Deutschen Reiches | |
1934. augusztus 2. – 1945. április 30. | |
Adatok | |
Ország | Német Birodalom |
Megszólítás | Mein Führer |
Első | Adolf Hitler |
Utolsó | Adolf Hitler |
Örökös | Hermann Göring (kijelölt utód) Karl Dönitz (mint államfő) Joseph Goebbels (mint kormányfő) |
Rezidencia | Lista
|
Helyettese | Führer-helyettes |
Típus | Államfő Kormányfő A hadsereg főparancsnoka |
Hivatal kezdete | 1934. augusztus 2. |
Hivatal vége | 1945. április 30. |
Előd | Birodalmi elnök (mint államfő) Kancellár (mint kormányfő) |
Utód | Birodalmi elnök (mint államfő) Kancellár (mint kormányfő) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.[4]