Gyémánt
a szén kristályos változata / From Wikipedia, the free encyclopedia
A gyémánt neve (latinosan diamans) a görög adamosz szóból származik, melynek jelentése legyőzhetetlen, ami mind a keménységére utal. A terméselemek osztályán belüli széncsoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő is. Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a harmadik legkeményebb, természetben előforduló ásvány, a nagyon ritka wurtzit-bórnitrid és a lonsdaleit után,[1][2] átlátszósága és fénye kiváló, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú.
Ez a szócikk a drágakőről szól. Hasonló címmel lásd még: Gyémánt (egyértelműsítő lap). |
Gyémánt | |
Általános adatok | |
Kémiai név | szén |
Képlet | C |
Kristályrendszer | köbös |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Terméselemek |
Alosztály | Félfémek és nemfémek |
Azonosítás | |
Megjelenés | oktaéder, ritkábban hexaéder |
Szín | színe sokféle (tiszta állapotában színtelen) |
Porszín | fehér |
Fény | gyémántfényű |
Átlátszóság | átlátszó, áttetsző, de zavaros és átlátszatlan is lehet |
Keménység | 10 (a Mohs-féle keménységi skála referenciaásványa) |
Hasadás | oktaéder síkok mentén tökéletes |
Törés | kagylós |
Sűrűség | 3,52 g/cm³ |
Különleges tulajdonság | Nagy fénytörés és színszórás, ami a kő lapjain többszörösen színekre bontja a fehér fényt; dörzsölésre pozitív töltést nyer; 720–1000 °C-on oxigén jelenlétében CO2-vé ég el, nitrogén gázban elektromos ív hatására grafittá alakul át; csak a K2Cr2O7 és H2SO4 elegye vagy a K2CO3-olvadék marja |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyémánt témájú médiaállományokat. |
Ugyanakkor rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt szénatomokból áll, a szén egy allotrop módosulata (vö. grafit). Rendkívül nagy keménysége miatt ipari felhasználása széleskörű. Szerkezete kovalens kötésű atomok tetraéderes koordinációiból épül fel. Elemi cellája két lapon centrált kockarács 1/4 testátlónyi mélységgel való egymásba csúsztatásával állítható elő (gyémántrács). Kristályain uralkodó lapok az atomokkal legsűrűbben rakott rácssíkok, azaz az oktaéder és a hexaéder (kocka).
A gyémánt a szabályos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb alakja az oktaéder, majd a rombdodekaéder és hexakiszoktaéder, de előfordul a deltoidikozitetraéder, tetrakiszhexaéder, triákiszoktaéder, tetraéder és hexakisztetraéder formákban is. Ezek formák egymagukban vagy különböző kombinációkban jelennek meg. Az ikerkristályok is gyakoriak. A gyémánt kristályaira jellemző, hogy az élek és lapok sokszor legömbölyödtek, ilyenkor – különösen a soklapú formák esetén – a gömbalakhoz közelednek és a lapok egyenlőtlen kifejlődése folytán gyakran előfordul az alakok eltorzulása. A kristálylapok gyakran érdesek, rostosak és növekedési, illetőleg oldási nyomokkal teltek.