Magyarok
európai népcsoport / From Wikipedia, the free encyclopedia
A magyarok Közép-Európában, a Kárpát-medencében élő nép. A magyar anyanyelvűek száma a világon mintegy 14 millió – ebből kb. 9,5 millióan élnek Magyarországon,[23] kb. 2,5 millióan a Magyarországgal szomszédos országokban és kb. 2 millióan szerte a világban. A magyarok voltak a Magyar Királyság államalkotó és legnagyobb létszámú népe. A királyság felosztása (trianoni békeszerződés, 1920) óta a magyarok egy része nemzeti kisebbséggé vált a Magyarországgal szomszédos országokban.
Ez a szócikk a magyar népről szól. Hasonló címmel lásd még: Magyar nép (egyértelműsítő lap). |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A történelem folyamán a magyar nép „magába olvasztotta” az avar, hun, kun, úz, besenyő, böszörmény, jász, székely, továbbá a germán (pl. sváb), szláv (pl. szlovák vagy tót, rutén, szerb, horvát, bolgár stb.) román, olasz, zsidó, cigány és sok más betelepülő népeket, néptöredékeket is. A magyar nyelv „önálló életre” kelt, mert az egységes nyelv alkotja a nemzetet, ugyanakkor a mai nemzet legnagyobb részében az előbb felsorolt népek utódaiból tevődik össze.[24][25] A tatárjárás alatt a lakosság kb. 40-50%-a halt meg,[26] míg a török háborúk alatt a magyarlakta központi országrész pusztult el. A magyarok helyére többnyire mások jöttek, illetve telepítettek le. A „magyar populáció” és nyelv megmenekült az eltűnéstől, ugyanakkor az embertanilag magyarnak nevezett eredeti népcsoport szinte kihalt, de legalábbis majdnem az eltűnés szélére került.[24][27][28]