Szabó János (forradalmár, 1897–1957)
magyar forradalmár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Szabó János (Zaguzsén, 1897. november 17. – Budapest, 1957. január 19.) gépkocsivezető, az 1956-os forradalom idején a budapesti Széna téri összecsapások során a szabadságharcosok legendás parancsnoka, akit mindenki Szabó bácsi néven ismert. A forradalmat követő megtorlások során kivégezték.
Ez a szócikk a 'Szabó bácsi' néven ismert 1956-os forradalmárról szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó János (egyértelműsítő lap). |
Szabó János | |
Született | 1897. november 17.[1] Zaguzsén |
Elhunyt | 1957. január 19. (59 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | forradalmár |
Halál oka | akasztás |
Sírhelye | Új köztemető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Édesapja tanító volt, de meghalt, amikor János hároméves volt. Édesanyja elhagyta a gyermeket, aki így először menhelyen nevelkedett, majd egy család vette magához 15 éves koráig. Gyermekkora nagyon hasonlít Móricz Zsigmond Árvácskájához. Annak ellenére, hogy nagyon sanyarú körülmények között él, Temesváron két polgári iskolát végzett el és megszerezte a géplakatosi szakképesítést, ami abban az időben egy igen komoly megbecsüléssel övezett szakma volt. Az I. Világháborúban, 17 évesen önkéntesnek jelentkezik a magyar hadseregbe és az orosz fronton felderítőként tevékenykedik. Egy alkalommal hét hadifoglyot ejt egymaga, amiért a Nagy Ezüst vitézségi érdemrendben részesül. Az 1918-as békekötés Olaszországban éri. Innen tér haza és áll be a Vörös Hadseregbe 1919-ben, amikor értesül arról, hogy az felszabadító hadműveleteket indított az elcsatolt területeken. Részt vesz a felvidéki harcokban, de amikor a győztes csapatokat a parancsnokság visszarendeli Budapestre, csalódottságában elhagyja az országot és belép a francia Idegenlégióba. Két évre rá Bulgáriában hadakozik egységével, ahonnan megszökik és szülővarosába megy, amely ekkor már Romániához tartozik. 1942-ben Magyarországra költözik, majd a II. Világháborút követően, fölül a propagandának és belép a Kommunista Pártba. Azonban a "kék cédulás" választás és a kommunista hatalomátvétel miatt kiábrándul mindenféle politikából és 1949 kemény telén, a befagyott Dráván átkel Jugoszláviába, ahol azonban a határőrök elfogják. Három hónapra becsukják, majd visszaadják a magyar a hatóságoknak. Tiltott határátlépés miatt ismét börtönbe kerül. Szabadulása után 1953-ban letartóztatja az ÁVH. Egy éven kihallgatják, verik és úgy kezelik, mint jugoszláv kémet. 1956 októberében, mint karizmatikus, képzett hadfi, már a második napon a Széna tér választott parancsnoka lesz és október 28-án sikeresen visszaveri a szovjet tankok támadását. A tűzszünet kihirdetése után egysége a II. kerületben tölt be rendfenntartó feladatot (Forrás: Dr. Hidán Csaba: "Akikért a harang szól". - youtube.com).
„Szerény kisöreg volt” – emlékszik meg róla Gosztonyi Péter, aki 1956. november 3-án találkozott vele, amikor Szabó bácsi hiába kereste Maléter Pált a Kilián laktanyában. Ugyancsak Gosztonyi megemlékezése szerint a műegyetemisták „‘56 Bem apójának” nevezték Szabó bácsit.