Brexit
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Brexit (vagy brexit) nemzetközileg elterjedt elnevezés az Egyesült Királyság kilépésére az Európai Unióból.[1] Két angol szó összevonása: British (magyarul 'brit') + exit ('távozás', 'kijárat').
Az EU-ból való kilépés lehetőségéről Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke rendelkezik, amely szerint minden egyes országnak lehetősége van a kilépésre. Ennek következtében a kilépésről minden ország a saját alkotmányos szabályai szerint határozhat.[2]
Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból, ugyanakkor a kilépést az Európai Unió és az Egyesült Királyság által elfogadott megállapodás alapján egy 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszak követte. Ebben az átmeneti időszakban az Egyesült Királyságban továbbra is az uniós jogot kellett alkalmazni, az uniós jogban a tagállamok körébe az Egyesült Királyságot továbbra is bele kellett érteni.[3]
- A Brexit lényegesebb eseményeinek rövid összefoglalása
Miután a kilépés tárgyában tartott nem ügydöntő jellegű 2016. júniusi népszavazáson a kilépést támogató szavazatok voltak többségben, az Egyesült Királyság parlamentjének jóváhagyásával Theresa May miniszterelnök 2017. március 29-én jelentette be az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépési szándékát a lisszaboni szerződés 50. cikke alapján.[4]
Korábban, 2017 januárjában Theresa May brit miniszterelnök 12-pontos tervet jelentett be a brit tárgyalási célokról, és megerősítette, hogy a kormány nem kívánja fenntartani a brit részvételt az Európai Közös Piacban.[5] Ígéretet tett a „nagy visszavonási törvény” kidolgozására, amely az 1972-es, az Európai Közösségről szóló brit törvényt helyezné hatályon kívül, illetve beillesztené a fenntartani szándékolt EU-jogszabályokat az Egyesült Királyság jogrendszerébe.[6] A kilépés feltételeit még nem tárgyalták meg, és ideiglenesen az Egyesült Királyság egyelőre még az Európai Unió teljes jogú tagja marad.[7]
A brit parlament alsóháza mind 2019 januárjában, mind 2019. március 12-én nagy arányban leszavazta a Brexitről az Európai Unióval kötendő megállapodásnak a Theresa May miniszterelnök által beterjesztett (márciusban némileg kiegészített) változatát. 2019. március 12-én 242-en szavaztak a javaslat elfogadása mellett és 391-en ellene.[8] [9] 2019. március 27-én 441 szavazattal 105 ellenében támogatta a brit parlament alsóháza azt, hogy elhalasszák a Brexitet. Az azt megelőző EU-csúcson elfogadott egyezség alapján a kilépés 2019. május 22-én történik meg, ha a britek március 29-éig elfogadják a Brexitről szóló megállapodást, ha pedig nem, a londoni kormánynak április 11-ig jeleznie kell, hogy hosszabb halasztást kér és részt vesznek az EP-választáson.[10] Ha nem jelzik, akkor megegyezés nélkül kieshetnek az unióból.
A 2019. március 29-én tartott harmadik szavazáson is elutasította az alsóház a Theresa May által javasolt kilépési megállapodást. Ez alkalommal az igenek száma 286, a nemek száma 344 volt.[11] Az Európai Bizottság sajnálkozását fejezte ki a negatív döntés miatt. A brexit tehát az eredetileg megszabott időpontig, 2019. március 29-ig nem történt meg.
2019. május 24-én Theresa May miniszterelnök bejelentette, hogy június 7-én távozik a kormányzó Konzervatív Párt és a kormány éléről.[12]
Theresa May utódja, Boris Johnson, 2019. július 24-én lépett hivatalba. Johnson világossá tette, hogy legkésőbb 2019 októberében mindenképpen végre akarja hajtani a kilépést vagy az Európai Unióval kötendő Brexit-megállapodással, vagy akár annak megkötése nélkül is.
2019. augusztus 28-án a brit sajtó közölte, hogy II. Erzsébet királynő elfogadta Boris Johnson miniszterelnök kérését, és felfüggeszti a brit parlament ülésezését, 2019. szeptember 9-étől október 14-ig.[13] A brit legfelsőbb bíróság azonban egyhangú döntésével 2019. szeptember 24-én semmisnek és törvénytelennek mondta ki a parlamenti ülésszak felfüggesztéséről hozott határozatot, így ezt követően a brit parlament folytatta munkáját.
Mivel az Európai Unióval való megállapodás megkötését egy kilépni szándékozó tagállam számára nemzetközi szabály nem írja elő, Theresa May lemondása után Boris Johnson miniszterelnök igyekezett kihasználni a brit választók széles tömegeinek elégedetlenségét és türelmetlenségét amiatt, hogy a 2016-as népszavazás eredménye ellenére a Brexit 2019 őszéig sem történt meg. Ebben az időszakban a brit belpolitika alapvető kérdésévé vált a kilépés módja. 2019. október 17-én az EU-tagországok brüsszeli csúcstalálkozóján aláírták az Egyesült Királyság rendezett európai uniós kiválásának feltételeiről szóló megállapodást, amely az Egyesült Királyság parlamentjének és az Európai Parlamentjének a jóváhagyása után léphet hatályba.[14]
2019. október 28-án az Európai Unió 27 tagállama egyhangúlag jóváhagyta Boris Johnson brit kormányfő Brexittel kapcsolatos halasztási kérelemét. Ezek szerint 2019. október 31-e helyett 2020. január 31-ig halasztják el az Egyesült Királyság kiválását az Európai Unióból.Ugyanakkor, amennyiben a brit parlament korábban elfogadja az EU-val kötött, a kilépési feltételeket rögzítő megállapodást, akkor már2019-ben, november 1-én vagy december 1-én is kiléphet az Egyesült Királyság az EU-ból.[15]
Bár a brit alsóház előző nap még elutasította, 2019. október 29-én megszavazta Boris Johnson indítványát előrehozott parlamenti választások 2019. december 12-én való megtartására. (A törvényjavaslatot még a Lordok Házának is jóvá kell hagynia, végül a királynőnek is alá kell írnia a kihirdetéshez.)[16] 2019. december 20-án a brit parlament alsóháza 124 fős többséggel elfogadta[17] a 2019 októberében előkészített[18] Brexit-megállapodás szövegét, mely szerint az Egyesült Királyság 2020. január 31-ével kilép az Európai Unióból.
2019. január 29-én az Európai Parlament képviselői kétnapos plenáris ülésükön - 621 szavazattal, 49 ellenében, és 13 tartózkodás mellett - jóváhagyták az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűnéséről szóló megállapodást. Ezzel dőlt el, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én megállapodással hagyja el az Európai Uniót.[19]