Cserhát
hegyvidék, középtáj Észak-Magyarországon / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Cserhát az Északi-középhegység egyik tagja. Északról az Ipoly völgye, keletről a Tarján-patak és a Zagyva, délen az Alföld, nyugaton pedig a Nógrádi-medence és a Börzsöny határolja. Kőzetei és felszínformái is rendkívül változatosak. A két szomszédos hegységtől, a Börzsönytől és a Mátrától eltérően itt nem a vulkanikus kőzetek vannak többségben, hanem a földtörténeti újkorban lerakódott üledékes kőzetek.[1]
Nem tévesztendő össze a következővel: Cserehát. |
Ez a szócikk Cserhát hegységről szól. Hasonló címmel lásd még: Örsújfalu. |
Cserhát | |
A Zagyva völgye, háttérben a Cserhát | |
Hely | Pest vármegye, Nógrád vármegye |
Hegység | Északi-középhegység, Északnyugati-Kárpátok |
Legmagasabb pont | Karancs (729 m)[1] |
Típus | vulkanikus |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 55′, k. h. 19° 30′47.91666667, 19.5 | |
Térkép | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserhát témájú médiaállományokat. |
A szűkebb értelemben vett hegység öt részre osztható. A Nyugati-Cserhát javarészt oligocén üledékekből áll – itt található az egész Cserhát legmagasabb pontja, a Naszály. Erősen felszabdalt, dombsági jellegű táj az Északi-Cserhát (Kopasz-Cserhát).[1] A Központi-Cserhátban miocén korú vulkanitok és üledékek vegyesen vannak jelen.[1] A Keleti-Cserhát (Pásztói-Cserhát) kőzetanyaga döntő részben vulkanikus.[1] Délen a Cserhátalja szelíd dombjai helyezkednek el és olvadnak bele szinte észrevétlenül az Alföld síkvidékébe.[1]
Egyes tájföldrajzi beosztások a Cserháthoz sorolják az Alföldbe mélyen benyúló, homokos-üledékes Gödöllői-dombságot, valamint a Salgótarján közelében, az országhatárnál emelkedő Karancsot, a „palóc Olümposzt”.[1]