C–50
Kisvasúti mozdony / From Wikipedia, the free encyclopedia
A C–50-es a magyar gyártmányú kisvasúti dízelmozdonyok egy típusa. Az 1950-es évek elején a Szállítóberendezések Gyárában és a MÁV Északi Járműjavító Üzemében fejlesztették ki, majd másfél évtized alatt több mint 200 darabot gyártottak belőle. Fénykorában a gazdasági vasutak meghatározó vontatójárműve volt, és a magyar kisvasutak jó részén még ma is ezek a mozdonyok húzzák a vonatokat.
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
C–50 | |
A LÁEV egyik C-50-es mozdonya | |
C–50 | |
Általános adatok | |
Gyártó | MÁV Északi Járóműjavító ÜV |
Gyártásban | 1952–1968 |
Darabszám | kb. 260–280[1] db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | B |
Nyomtávolság | 600 / 760 / 950 / 1000 mm GV 4500: 760 mm |
Hajtókerék-átmérő | 600 mm |
Fékezés | kézifék |
Teljesítmény | |
Névleges | 85 LE / 63 kW vagy 95 LE / 70 kW |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 30 km/h |
Kapcsolókészülékek közötti hossz | 4600 mm GV 4500: 4000 mm |
Magasság | 2600 mm |
Szélesség | 1850 mm |
Teljes tengelytávolság | 1500 mm |
Szolgálati tömeg | (pótsúlyok nélkül) 7 tonna GV 4500: 5 t |
Hajtás | kardántengelyes, kúpkerekes |
Kapcsolókészülék típusa | szabványos kisvasúti központi ütköző-vonó készülék |
Vonatfűtés | nincs |
Erőátvitel | mechanikus |
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
Motor | |
Típusa | Csepel D413 motorcserével: D414 |
Szerkezete | négyhengeres, álló hengerelrendezésű, négyütemű, előkamrás |
Névleges fordulatszám | 1500 min-1 |
Kocsi / Motorkocsi | |
Üzemmód | dízel-mechanikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz C–50 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A fejlesztést a második világháború után kezdték el, és 1952-ben, amikor a Szállítóberendezések Gyára beszüntette a kisvasúti járművek gyártását, a még csak papíron létező mozdony tervezését a MÁV Északi Járműjavító Üzeme fejezte be, ahol tervezői Helm Ödön, Szakács Gábor és Temesi Béla mérnökök voltak. Az új mozdonyt, ami C–50 sorszámot és EDK–413 típusjelzést kapott, némi előkészítés után 1952. április 1-jén kezdték gyártani. Az első évben 20 darab készült el, ezeket Dombóváron, Balatonfenyvesen, Mezőhegyesen, Szerencsen, Kapuváron, illetve a Lőkösháza–Dombiratos vonalon állították forgalomba.
A keskeny nyomközű vasutak hanyatlásával a '60-as évek végén megkezdődött a C–50-es mozdonyok selejtezése is. Többnyire nem vágták szét őket, hanem alkatrészforrásként a műhely mellé állítva lassan „elkoptak”. A gazdasági vasutak jelentős részének megszüntetése után sok C–50-est vettek át az erdei vasutak, állami gazdaságok és egyéb, vasutat használó cégek. 2008-ban még 69 mozdony volt fellelhető – változatos műszaki állapotban. A MÁV tulajdonában ezek közül összesen hét volt: négy Balatonfenyvesen, egy-egy pedig Nyíregyházán, illetve a Gyermekvasúton. Az erdei vasutaknál még mindig sok ilyen a mozdony fut, több vonalon kizárólag ilyenek járnak. Néhány példányt szobormozdonyként állították ki, így került C–50-es a Zsuzsi Erdei Vasút emlékét őrizendő Nyíracsádra. Öt mozdony magánszemélyek tulajdonában volt.