Externália
From Wikipedia, the free encyclopedia
A közgazdaságtanban egy gazdasági tevékenységhez kapcsolódó externália (szó szerint „külsőség, kívül[re] eső tényező”) az olyan költség, kár vagy haszon, előny, amely nem a gazdasági tevékenység elsődleges szereplőinél, hanem a tevékenységhez képest külső tényező-nél jelentkezik, és szoros ok-okozati összefüggésben van a szóbanforgó gazdasági tevékenységgel.
Az externáliák olyan javaknak tekinthetők, melyeket a termelői, illetve fogyasztói piac tranzakciói nem ismernek el érintett szereplőként, nem áraznak be, és így azok értékét nem egyenlítik ki az anyagi tranzakcióban nem szereplő külső tényezőnek, harmadik félnek.
Pozitív externália például, amikor az egyén piaci fogyasztása növeli mások jólétét, de az egyént nem kompenzálják a hasznos tevékenységéért. A harmadik fél lényegében ingyenes kap terméket. Példa erre a tűzálló anyagból épült épület, ami védi a szomszédjait tüzek továbbterjedésétől.[1]
Negatív externália például a gépjárművek légszennyezése, a gyárak vízszennyezése. A szennyezés okozta károkat és annak költségeit a piaci folyamat nem téríti meg a társadalom többi része számára. Egy másik példa a valaha tágasabbnak szánt és tervezett városok minden, jogilag újabban már lehetséges helyének beépítése. Ilyenkor az ingatlanfejlesztőnél jelentős többlethaszon keletkezik a környék lakhatósága mint externália csorbításával.[2].
Az externália fogalmát először Arthur Pigou közgazdász dolgozta ki az 1920-as években.[3] A negatív externáliák leggyakoribb példája a környezetszennyezés. Pigou szerint a negatív externáliákra kivetett határkárral vagy határköltséggel megegyező adót (amiket később Pigou- adóknak neveztek el) fel lehetne használni az externáliák csökkentésére.[3] Szakemberek körében jelenleg is vita tárgya, hogy előnyösebb-e megadóztatni vagy szabályozni a negatív externáliákat,[4] illetve a Pigou-féle adózás optimálisan hatékony szintje,[5] és az, hogy milyen tényezők okozzák vagy súlyosbítják a negatív externáliákat.[6][7][8]
Az externáliák gyakran akkor fordulnak elő, amikor egy termék vagy szolgáltatás magánár- egyensúlya nem képes tükrözni az adott termék vagy szolgáltatás valódi költségeit vagy hasznát a társadalom egésze számára.[9][10] Az externália miatt a kompetitív egyensúly nem Pareto-hatékony. Így, mivel az erőforrásokat jobban el lehetne osztani, az externáliák a piaci hiányosság egyik példája.[11] Az externáliák lehetnek pozitívak vagy negatívak. A kormányok és intézmények gyakran igyekeznek az externáliák internalizálni intézkedésekkel, úgy, hogy a piaci áras ügyletek magukba foglalják a gazdasági szereplők közötti tranzakciókhoz kapcsolódó összes hasznot és költséget.[12][13]