F–5 Tiger II
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az F–5 Freedom Fighter (későbbi E/F változata Tiger II) kéthajtóműves, szuperszonikus könnyű vadászbombázó repülőgép, melyet az Egyesült Államokban fejlesztett ki a Northrop az 1950-es években, elsősorban szövetséges és fejlődő országokba történő export céljából. Az Amerikai Légierőben csak kis számban állították szolgálatba. Olcsó, nagyon elterjedt repülőgép, napjainkban is sok ország légiereje szolgálatban tartja, például (Svájc, Ausztria, Törökország). Továbbfejlesztésével az 1980-as évek elejére hozták létre az F–20 Tigershark repülőgépet,[* 1] melyet azonban az F–16 piaci sikere miatt már nem tudtak eladni. Váltótípusa általában az F–16 lett, azonban alacsony üzemeltetési költségei miatt kedveltté vált kis költségvetésű légierőkben is, hasonlóan a keleti blokkban alkalmazott MiG–21-hez. Szovjet ellenpárjához hasonlóan erőssége kompakt méreteiben, nagyfokú manőverezőképességében, jó vezethetőségében, alacsony baleseti arányában és magas hadrafoghatóságában érhető tetten, emiatt a 21. század elejére is még több száz példánya maradt aktív. A vietnámi háborúban a Dél-vietnámi Légierő kötelékében is repült, a háború után az alkatrészforrások kimerüléséig Észak-Vietnám légiereje is rendszerben tartotta, illetve a délieknek fenntartott gépeket később az USAF agresszorszázadai vették át (pl. az 527. TFTAS). Több példányát tesztelték a Szovjetunióban, néhány repülőgép kelet-európai repülőmúzeumokba (például a Lengyel Repülési Múzeumba) is eljutott.
F–5 Freedom Fighter/Tiger II | |
Amerikai F-5E repülés közben | |
Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | Northrop |
Gyártási darabszám | 2224 db felett |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1959. július 30. |
Szolgálatba állítás | 1962 |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 14,45 m |
Fesztáv | 8,13 m |
Magasság | 4,08 m |
Szárnyfelület | 17,28 m² |
Szárnykarcsúság | 3,86 |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 4349 kg |
Üzemanyag | 2563 kg |
Max. felszállótömeg | 11 187 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db General Electric J85–GE–21B utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2*15,5 kN 2*22,2 kN utánégetővel |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 1700 km/h |
Hatósugár | 1405 km |
Hatótávolság | 3720 km |
Legnagyobb repülési magasság | 15 800 m |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Beépített fegyverzet | 2 db Pontiac M39A2 gépágyú, csövenként 280 db lőszerrel |
Háromnézeti rajz | |
Az F–5E Tiger II háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz F–5 Tiger II témájú médiaállományokat. |
A közel azonos sárkányszerkezettel rendelkező oktató-kiképző repülőgépből, a T–38 Talonból több mint 1200 darab épült, majd a vietnámi háború tapasztalatai alapján továbbfejlesztett változatából, az F–5E/F Tiger II-ből szintén közel 1400 darab épült meg a termelés 1987-es leállításáig. Felderítő változata az RF–5 Tigereye, melyből körülbelül 150 darab készült el. A fejlesztő Northropnál több ponton kiindulási alapként szolgált az LWF/ACF tenderre tervezett YF–17 Cobra kialakításánál, melyet végül a Haditengerészet rendelt meg és állított hadrendbe F/A–18 Hornet néven. Az F–5E továbbfejlesztett változata lett az F–20 Tigershark, azonban ez csak prototípusként épült meg repülési tesztekre, megrendelés nem érkezett rá, a fejlettebb F–16 és F/A–18 típusok mellett nem kapott piaci érdeklődést. Az F–5N/F változatok azonban még így is szolgálatban állnak napjainkban az amerikai haditengerészeti légierőknél mint „ellenséges oktatórepülőgép”, a Légierő F–22 Raptort repülő hajózóállományának képzésében is szerepet kap kis radarkeresztmetszete és nagy mozgékonysága miatt.