Halotti beszéd és könyörgés
a legkorábbi, latin betűs, teljesen magyar nyelvű szövegemlék / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Halotti beszéd és könyörgés a legkorábbi latin betűs magyar nyelvű szövegemlék. A hívő sírjánál elmondható nemzeti nyelvű beszéd-minta ebben a korban csak német nyelvterületen maradt fenn. Magyarországon a temetési beszéd, a sermones (sermo super sepulchrum – beszéd a sír fölött)[2] gyakorlata feltehetőleg német befolyásra honosodott meg.[3] Keletkezése 1192 és 1195 közöttre tehető, III. Béla uralkodásának végére, egy latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben található, amit valószínűleg a Borsod vármegyei Boldván, az Árpád-kori bencés monostorban írtak.[4][5] A kódex latin nyelven írt szövege a sacramentarium (miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv), a 135. lapon fejeződik be, a régi magyar írással készült magyar szöveg a 136. lapon maradt fenn.
Első felfedezését Schier Xystus Ágoston-rendi szerzetesnek tulajdonítják, ez azonban vitatott.[6] Nyilvánosan elsőként Pray György jezsuita szerzetes számolt be róla 1770-ben,[7] egy hétsoros szemelvényt tett közzé. Pray átadta a szöveget rendtársának, Sajnovics Jánosnak, aki épp a lapp–magyar nyelvrokonságra keresett bizonyítékokat. Teljes szövegét ő publikálta 1771-ben. A szöveg eredetije jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában van.