Intubálás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Intubálásnak nevezzük egy cső bevezetését valamilyen üreges szervbe, szűkebb értelemben azonban a légcső (trachea) biztosítását értik alatta.[1] Ilyenkor egy rugalmas műanyag csövet vezetnek a légcsőbe. Leggyakoribb az ún. orotrachealis intubáció, amikor a tubust a szájon át vezetik be, majd a garaton és a gégén keresztül vezetik le egészen a légcsőig. A másik lehetőség az orron keresztüli intubálás, ezt nasotrachealis intubációnak nevezik.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az intubáció célja a nyelv hátracsúszásának megelőzése és a légutak biztosítása. Ezáltal lehetővé válik az intubált személy lélegeztetése, a légúti váladék vagy idegen anyag eltávolítása, altatószerek bejuttatása a légutakon keresztül (műtéti érzéstelenítés céljából), illetve eszméletlen betegnél a garatba visszajutó gyomortartalom bekerülésének megakadályozása a légutakba. Kettéágazó tubus esetén lehetővé válik a két tüdőfél külön lélegeztetése, amire a légúti műtétek esetén szükség lehet.
A csövet a szájon, vagy az orron át, a gégében a hangszalagok között, a légcsövön át vezetik. A műveletet altatásban, vagy a lélegzés akut zavarai esetén végzik. A hozzáértők számára ez a módszer a légutak biztosításának szabványos eszköze.
Az angol szóhasználatban intubationnek nevezik az endoszkópos eljárásokat is.