Közös Európai Referenciakeret
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Közös Európai Referenciakeret: nyelvtanulás, nyelvtanítás, értékelés, röviden KER, kevésbé elterjedt, de szabatosabb nevén Közös Európai Nyelvi Referenciakeret (angolul: Common European Framework of Reference for Languages: Learning, Teaching, Assessment, röviden CEFR) az Európa Tanács által 1989 és 1996 között kidolgozott útmutató a nyelvtudás szintjének Európa-szerte egységes meghatározására.
A hagyományos fokozatok megfelelései az alábbiak szerint alakulnak:[1][2][3][4][5]
- Alapfok: B1 szint („küszöbszint”)
- Középfok: B2 szint („középszint”)
- Felsőfok: C1 szint („haladó”)
Továbbá 2014 márciusától:
- Belépőfok: A2 szint („alapszint”)[6]
A korábbi magyarországi vizsgarendszer 2008-ig volt érvényben, de több nyelvvizsga-központ bizonyítványai már korábban is megadták a Közös Európai Referenciakeret skálája szerinti szintet.
Az alábbi hatszintes rendszer egyre inkább teret nyer a nyelvtudás nemzetközileg elfogadott kiértékelésében. Egyes meglévő vizsgaközpontok azonban a könnyebb megjegyezhetőség érdekében megőrizték a korábbi elnevezéseket (pl. „középfok”).