Lengyel Népköztársaság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Lengyel Népköztársaság (lengyelül: Polska Rzeczpospolita Ludowa, rövidítve PRL) 1944–1989 között létező kommunista rendszerű lengyel állam volt. A Lengyel Népköztársaság elnevezést azonban csak 1952-től, az új alkotmány bevezetésétől használták, 1944–1952 között az ország hivatalos megnevezése Lengyel Köztársaság (Rzeczpospolita Polska) volt.
Lengyel Népköztársaság | |||||||
Polska Rzeczpospolita Ludowa 1944 – 1989 | |||||||
| |||||||
Nemzeti himnusz: Mazurek Dąbrowskiego | |||||||
Általános adatok | |||||||
Fővárosa | Varsó | ||||||
Terület | 312 685 km² | ||||||
Népesség | 37 800 000 (1989) fő | ||||||
Hivatalos nyelvek | lengyel | ||||||
Pénznem | złoty (PLZ ) | ||||||
Kormányzat | |||||||
Államforma | köztársaság | ||||||
Államfő | első: Bolesław Bierut utolsó: Wojciech Jaruzelski | ||||||
Kormányfő | első: Edward Osóbka-Morawski utolsó: Tadeusz Mazowiecki | ||||||
| |||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Népköztársaság témájú médiaállományokat. |
Északról a Balti-tenger, keletről és északkeletről a Szovjetunió, délről és délnyugatról Csehszlovákia, nyugatról az NDK határolta. Fővárosa és legnagyobb városa Varsó volt. Alapító tagja volt a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek.
Lengyelország a hidegháború éveiben a keleti blokk államai közé tartozott. Az országot egyetlen párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR) irányította. A Lengyel Népköztársaság idején jelentős eredmények születtek, mint például az életkörülmények javulása, a gyors iparosodás, az urbanizáció, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és az ingyenes oktatás. A Lengyel Népköztársaság olyan politikákat is végrehajtott, amelyek felszámolták a hajléktalanságot[1], és munkahelyi garanciát alakítottak ki. Ennek eredményeként Lengyelország lakossága csaknem megkétszereződött 1947 és 1989 között.